BTS: A titán bizony sajna nem nagy felületi keménységű, ezért tényleg könnyen karcolódik. Ugyanakkor vannak eljárások ennek javítására, de ezeknek vannak árnyoldalai is. Az oxidréteg mesterségesen vastagítható, de ez a réteg nem színtelen, és szépnek nem nevezhető, zöldes-sárgás árnyalatú. Még keményebb a nitridálás végeredménye, de ez meg esztétikailag végképp elrettentő, ha vettél már kezedbe titánnitrid bevonatú szerszámot, fúrót, akkor tudod, miről beszélek, úgy néz ki, mint ha fagyasztott fikából esztergálták volna. Elrettentő.. Manapság terjedő új eljárás az oxidréteg kismérvű megvastagítása előtti sörétezés, amely zömíti a felületet, és figyelemreméltóan erős végeredményt ad.

- Ezzel együtt Oysterhez csatlakozva én is azt mondanám, hogy nagyon ne bántsuk a titánt, van helye a nap alatt, a sportórák nagyon célszerű tok és szíjanyaga, az esztétikumon pedig lehet vitatkozni, nekem, s a jelek szerint nagyon sokaknak kifejezetten nem tetszik, de biztos akad, akinek bejön.

J B: A Japán - SINN összehasonlításom a jelek szerint sokak lelkébe gázolt... Pedig én tényleg csak a designt akartam - a saját ízlésem tükrében - minősíteni. És hát a SINN óráinak a zömét elnézve azt hiszem a többség tényleg nem kap szívszélhűdést az izgalomtól... Persze ez a Te szemedben lehet akár erény is, a tisztességes minőség pedig nem is volt kérdés!
A kvarc werkek között pedig azért szép számmal akad igazi, minőségi, nagyon nagy műgonddal kivitelezett mechanikájú is, amely tartós és megbízható lesz! A Frédéric Piguet például hallatlan igényes kvarcwerkeket gyárt, a csúcs a 1271-es kétmotoros szerkezetük, amely egy 23 köves, teljesen mechanikus rattrapante kronó köré épül (a Breitling is ezt használja). Annyira komoly darab, hogy nem is merném egyértelműen "lekvarcórázni". A kvarc werk előnyei pedig ismertek. Az más kérdés, hogy itt minket általában nem szoktak ezek lázba hozni...

MESSERSCHMITT: Ez a rémesen gusztustalan, giccses darab a Távol- és Közel-Kelet ízlését tükrözi, és ott komoly lelkesedést váltana ki. Mi meg gyomorrontást kapunk tőle... De gondolj arra, hogy egy hottentotta úriember hidegrázást kapna a Claudia Schiffertől, és garantáltan impotens lenne, ha megpróbálnád összehozni őket, míg én egy zsírfarú hottentotta szépségideál láttán lennék hónapokra akcióképtelen... Ízlések és pofonok... (Mint ahogy 540i-vel ellentétben nekem meg épp a klasszikus, régi aranyórák tetszenek messze a legjobban!)

ATYESZ: Érdekel bizony, előre is köszi!

OYSTER: Az ÓM cikkére azért lenne annyi reakcióm, hogy sajnos sok pontatlanság is van benne, és nem igazán szerencsés helyen vannak a hangsúlyok. A cikk alapján úgy tűnik, mintha Harrison javasolta volna az órát, mint navigációs eszközt, sőt maga a módszer, hogy egy referenciaidőt a helyi idővel összevetve határozzuk meg a relatív hosszúságot, is az ő ötlete lett volna. Erről szó nincs! Ez a módszer olyannyira kézenfekvő volt, hogy már Kopernikusz, Kepler természetesként kezelte. De az idő meghatározására ekkoriban még csak az égitestek megfigyelése alapján voltak képesek. A jól képzett navigátorok már korábban használták a Hold fázisait "időalapként" a helyzetmeghatározásra, csak ez a módszer egy imbolygó hajón, kétséges látási viszonyok mellett kétes értékű volt. Ezzel együtt például a Jupiter holdjainak megfigyelésén alapuló időmeghatározást még a kronométerek korában is használták térképészeti célokra (és hajóról a kronométerek kalibrálására!), hiszen ez "abszolút pontos" volt, jól megfelelt stabil, többszörös mérésekkel például szigetek, tereptárgyak pontos koordinátáinak bemérésére. Harrison a kronométeres módszer gyakorlati alkalmazásához járult nagyban hozzá! Autodidakta, ácsból lett tudósként meg kicsit "csúsztatás" hivatkozni rá, hiszen gondoljuk végig a kor általános kulturális színvonalát. Közoktatás nem volt, a mai értelemben vett műszaki felsőoktatás sem. Szervezett, "államilag" szabályozott képzés az órásszakmában sem volt, a tanulás lehetőségét egy tehetséges fiatalembernek az jelenthette, ha felfogadta egy neves órásmester maga mellé segédnek-tanoncnak. Így tett Harrisonnal Graham (Grahammal pedig Tompion, akit az angol óraipar megteremtőjének tekintenek). Hogy micsoda óriási "beltenyészet" volt tulajdonképpen ez a szűk körű elitképzés, hadd említsem meg a máig használt, vagy hatással bíró találmányok egy részét, és a kifejleszőiket:
- Thomas Tompion: Az angol óraipar "atyja", számos kiváló szerkezet mestere. Az ő kezdetleges teknőjárata volt a későbbi cilinderjárat alapja.
- George Graham: Tompion tanítványa (és veje!), a cilinderjárat kifejlesztője, a Graham-féle precíziós gátszerkezet (ingához), a hőkompenzált (higannykompenzált) inga kifejlesztője. (Hogy koruk mennyire tisztában volt jelentőségükkel, azt az is mutatja, hogy Tompion és Graham a Westminster apátságban a nemzet nagyjai között kapott nyughelyet!)
- John Harrison - a nagy kronométerkészítő, Graham tanítványa.
- Thomas Mudge, Graham tanítványa. Mestere gátszerkezetét billegőhöz adaptálva fejlesztette ki a horgonygátszerkezetet, amelynek az evolúciójaként előállott svájci horgonygátszerkezet ketyeg most mindannyiunk csuklóján.
Érdekes összefüggések, nem?

ORAGYUJTEMENY