Detto.
Én sem szólok be nekik sohasem (még neked is ritkán...:-))) ,de engem is idegesítenek néhanapján.
Az ember viszont attól ember,hogy vissza tudja fogni magát,amíg lehet.

Ezzel ugyanúgy vagyok,mint sokminden mással az életben- türelmet tanúsítok,amig velem szemben is tanúsítják az ALAPVETŐ megértést-türelmet.

Énnekem pl. van egy nagyon rossz szokásom hazai meccseken: a dühöngőből szünetben átmegyek a tőlem jobbra található "szektorba",ahol a legjobb barátom és egyéb jó haverjaim "leledzenek".
És meccs előtt is ezt teszem,feldobásig.(esetleg bemutatásig)-tehát addig náluk vagyok...

Nos-átlag meccseken sem könnyű visszajutni a helyemre,ekkor azonban megértő tekintetekkel,előzékeny emberkékkel találkozom,mellesleg szinte mindenkit ismerek-mindenki ismer és köszön.

A baj "pl". az ilyen Alba-meccseken van,ahol a teltház mint olyan egy teli szardíniásdobozt jelent-nehéz a mozgás-sok az ismeretlen.

Ekkor van,aki "morog",hogy mit keresek én itt "kifelé",amikor mindenki "befelé" mozog.

Összetűzésem még soha nem volt belőle,de mindkettőnknek kellemetlen,valahol őket is megértem.
De -már leírtam- mindenki előzetesen mérje fel,mire számíthat egy meccsen,mérlegelje-és döntse el,akarja-e ezt!

Az "egymeccseseknek" tudniuk kell,hogy ők max. vendégek lehetnek a "durvább" szektorokban,de semmi esetre sem "hadvezérek".

Zöldfülűként ezzel (anno dacumal) én is tisztában voltam,még tisztán emlékszem az első meccsemre,"beilleszkedési nehézségeimre".

1-másfél év után megszoktak a "morcibb" hangadók is,onnantól kezdve én sohasem hallottam,hogy "ez a hely fogalt,bocsi".

Tudom,hogy minden kezdet nehéz,ezért én ugyanilyen dolgot soha nem játszok el zöldfülűekkel.(én amúgy is,sokkal inkább nézem azt,ki szurkol-ki nem,mint azt,hogy egy napja esetleg 10 éve jár-e ki vki meccsre)
Én még örülök is annak,ha 3000-en vagyunk, 2200 helyre.

Egyet nem tolerálok: a tahóságot. Ugyanúgy,mint kwest,én is elvárom a zöldfülűektől,hogy ne éljenek vissza a "kapott" korrektséggel.

Asszem,ennyi.