A titán tokok szidalmazásának én szívesen elejét venném. Egyrészt, aki ezt kedveli, annak is nyújtani kell valamit és ennek imígyen meg is adják jól a módját. Azt pedig meg kell említeni, hogy ez mindenképpen jobb jellemzőkkel bír, mint a legtöbb doublé tok, ami azért sok jónevű darabnak is sajátja volt a közelmúltig.
Másrészt kifejezetten az IWC és a Sinn azok, akik ennek bevezetésénél bábáskodtak, így aztán hadd tartsák meg maguknak azt az előjogot, hogy akár luxusáron is nyújtsák a saját érdemüket. (Aki pedig ezt elismerve akar rá szert tenni, annak automatikusan életbe lép az 1. pont:)

Messerschmitt !
Az, hogy az említett márkajellemző dizájn számodra érdektelen, elfogadható szubjektivitás. Részemről csak annyi, hogy más álláspontot képviselek.
De nem vadabbat. Példaként megemlítve, hogy az általad betett kép a „pfuj a köbön” kategóriába sorolt darab a számomra. Amolyan pénzét elkölteni képtelen, ráadásul ép ízlésnek is híján lévő Olaj Svejk esetében lehet ilyet elképzelni. Mert ez még az általad említett kategóriákon is túllő.
És bízom benne, hogy mások is, akik bensőségesen kedvelik ezt a márkát (és nem rangjelzőként viselik) , többségükben szintén megvetéssel nyilatkoznának róla.

.

És egy nem igazán ideillő téma, amit a John Harrison cikk, illetve az itteni elmélkedés mégiscsak ideköt.

Egyrészt feltűnő a megközelítésbéli különbség a két értekezés között. Itt előjött, hogy milyen órákkal rukkolt elő a mester, és ezek mennyi idő munkájával értek meg a maguk – manapság is elismerendő – pontosságára.
Ezzel szemben a cikk inkább a hosszúsági fokok ismeretének szükségességét taglalja, amire kétségtelen a legjobb megközelítést a pontos óra jelentette. Ott tehát ennek a felismerésnek és megvalósítási vágynak a magasztalása volt a középpontban. Ez amolyan olvasmányosabb megközelítése a dolognak.
Kissé úgy érzem, hogy végre sikerült itt, a topic-on jobban kimeríteni a műszaki tudásszomjat. Persze itt sem tökéletesen, mert emellé jól jött a cikk olvasata, az ott először szembesülőknek meg jól jönne emez.
Úgy, mint régen a fociközvetítés (lehalkított TV mellett a rádió hallgatásával).

És ami szöget ütött bennem :
Olvastuk ugye, hogy „kevésbé tiszta elmék” milyen ötletekkel álltak elő. Pld. a hajózási útvonalakon egyenlő távolságonként lehorgonyzott hajókról leadott jelzésekkel pontos távolsági adatközlés, jobb híján ágyúdörgetésekkel.
Na, csak gondoljatok bele a GPS-be !
Úgy látszik, jelen – technikailag fejlett – korunkban már ott tartunk, hogy elvetettük a „többet ésszel, mint erővel” elvet. Gépeinkkel a korábban eszement ötletet fejlesztettük a tökélyre, és elhelyeztük a jeladó hajókat a föld körül. Kint az űrben. Nem is akkora tudomány mára már ezek igénybevétele, használata.
Régen nem volt ennyi lehetőség, rá is kényszerültünk a gondolkodásra. És aki ezt megvalósította, az valóban többet nyújtott a többieknél. Többségükben, ha nehezebben is, de meg tudták oldani a legtöbb mai problémánkat is…

Számomra ez egy újabb érv a mechanikus óra mellett a quartz ellenében. Egy olyan tudásszintet idéz fel a léte, aminek a tartós fénye meghaladja a villanyórák mögött felsejlő csúcstechnika holnapra már csak derengő homályát.

És azért, hogy ezt megérezhessem köszönet Idomero-nek, hogy felhívta a figyelmünket a Harrison-féle világmegváltási készség és a mechanikus órák közti párhuzamra.

Gondoljatok utána Ti is !