Még ugyanoda. Azért talán nem lehet összehasonlítani a kosármeccset a színházzal vagy a hangversennyel (már nemcsak a hangnem, hanem az indíttatás miatt is). Azért nehezen találhatsz Sinkovits- (Isten nyugosztalja), vagy Szentivánéji álom-ultrákat. Ezekben az esetekben a kötődés szintje teljesen más.
Az tényleg érdekes kérdés, hogy van-e valami szokásrend szerint bevett többletjoga annak aki mindig ott van, sőt netán idegenbe is jár. Nálunk a dühöngőben szoktak lenni bizonyos feszültségek a nagyobb meccseken (bár ezek kimerülnek némi morgásban), mivel ott mindig szűkösen vagyunk, és ha olyankor többen próbálnak bezsúfolódni oda, akkor azért egyből megtalálják az "egymeccseseket". Hogy ez jogos-e azt nem tudom eldönteni. Én soha nem szóltam be nekik, de néha azért felidegesít, hogy ott könyökölnek, és próbálnak kiszorítani a megszokott helyemről (környékemről).