Nem nagyon szeretnék belemenni ebbe a kérdésbe inkább csak pár észrevétel:
1. Lehetőleg ne a legtírpákabbak vezessék a különböző ultra táborokat, hanem azok akiknek van önkontroljuk és tudják, hogy hol a határ (értsd: olyan szavalókórusokat kezdjenek a mérkőzések egyes periódusaiban, ami nem megy túl a viszonylagos jóizlés - ami persze egy meccsen más, mint a polgári életben - határain).
2. Ne kezdje el az egyik tábor a másikat provokálni (itt persze jogosan kérdezheted, hogy mi jelent provokációt pl. egy Körmend vége tábla), mert ilyenkor aztán a másik is rákezdi.
3. Az alábbit állítod:
- Megveszem a jegyet egy Körmend-ASE meccsre (és ugye innentől kezdve bármit kiabálhatok).
- Szurkolótársaimmal azonnal egy KÖRMENDI CIGÁNYOK, B...TOK AZ ANYÁTOK! rigmussal nyitunk.
- Velem semmi nem történhet, mert bármit kiabálhatok és senki nem fog nekemjönni, mert ugye ne játszuk túl a szerepet.

OK. Lehet, hogy kisarkítom a dolgokat, de te is ugyanezt teszed akkor, amikor meg akarod határozni, hogy mit lehet ordítani és mit nem.

Hadd meséljek el egy történetet:
16 éves voltam és az ASE a bajnok Csepelt fogadta. Sem előtte sem utánna nem volt olyan szurkolótábora csapatunknak, mint abban az évben. Nem véletlen, hogy újoncként mindössze a Csepel, a Körmend és a Tungsram tudott minket Pakson elkapni az egész idényben. Székely "Cigó"-t mindenki utálta. Ha játékra jelentkezett egy általános füttykoncert mellett zúgott a "Szervusz cigány!". A félidőben egy idősebb úr a csepeli táborból átsétált hozzánk és arra kért ne bántsuk a Székelyt.
- Felesleges cigányozni gyerekek. mondta.
- De utáljuk.
- Akkor kiabáljátok azt mittudomén, hogy Székelykáposzta. Az mégsem olyan megalázó.
Na elhajtottuk a búsba. Mit akar ez a fasz...de ma már belátom, hogy neki van igaza.
Amikor a szolnoki B közép egy "Disznótor" rigmussal fogadta Gulyást az bevallom még nekem is tetszett, az viszont nem, hogy Mészáros Zalánba (vagy Dávid Kornélba) mindenki beletörölheti a lábát.

Ugye te is érzed a különbséget?

Üdv.
Feribá04