Le kellene mondani az extraprofitról, de hát nehéz dolog ez.
Az azonban mégsem normális állapot, hogy ma Magyarországon a nettó minimálbérből kb. 6db CD-t lehet vásárolni, de az átlagbérből sem jön ki 10-nél több! Ez azt jelenti, hogy egy átlagbérből élő munkavállaló két napi bérét kérik el egy akármilyen legális lemezért.
Ennyi pénzből tömegek élnek ma ebben az országban, nekik akarják eladni ilyen áron az egyébként tömegárunak minősíthető CD-ket?
Tehát csökkenteni kellene az árakat, csak az a probléma, hogy nincs már vasfüggöny, itt sem lehet az európai áraktól jelentősen eltérni, a bérek meg nem nagyon közelítik az ottaniakat, ergo zsákutca.
Persze az írható CD-k árából lehetne átcsoportosítani jogdíjakra is. Természetesen ezek előállítói, meg a másolás ugrásszerű növekedéséből szintén óriás profitot zsebre vágó CD író gyártók ezt nem erőltetik. A Sony-nak például csak egyik zsebéből a másikba kellene tenni a pénzt, de nem, amellett hogy megszedik magukat az egyik oldalon a másolásból, van pofájuk szemforgatva a zene tönkretételéről papolni, és még a jogdíjakból is beszednék a hasznot.
A zenét, mint szuverén művészeti kifejezésformát amúgyis tönkre tették már régen. A mai piacon szinte kizárólag a zeneipar által mesterségesen felfuttatott igénytelen majmok ugrabugrálnak, és időnként a pofátlanabbja még odanyilatkozik, hogy “sorry, de hát ezt lehet eladni”.
Hát ezentúl nem lehet. Ezért lenne kár? Meg a multikért, akik az ipart csinálják?
Legfeljebb majd azok fognak zenélni megint, akik szeretik ezt csinálni, van némi tehetségük, meg valami közlendőjük az emberek felé.
Az információs forradalom alapjaiban rendezi át a világot, miért pont ez a terület maradna ki? Terjesztésre ott az Internet, mi szükség lenne a továbbiakban a multinacionális dinoszauru-szokra, akik irdatlan pénzekért mérhetetlen károkat okoztak. Ennyi volt, köszönjük, vége.