Ötletek?
Ha csak a színháznál, filmnél akarok maradni:
-választható (ez nagyon fontos) filmrészletek (színházi előadások, filmek, dokumentumfilmek, életrajzi filmek, stb.) minden művésztől, művészről (akiről van)
-színházmakettek, működő színpadmakettek, díszletek, díszletmakettek
-kipróbálható filmes, színházi technikák - blue box (ilyen már volt egy sok-sok évvel ezelőtti amerikai film kiállításon az Ernst múzeumban, néhány filrészletbe lehetett "bekerülni" és az elkészült felvételt hazavinni), súgólyuk, emelő, stb.
-filmjelenetek eredeti és utómunka utáni változatai
-animátorok, akik segítenek szerepjátékokban, maszkok készítésében, színházi sminkelésben, stb.
-több jelmez, akár felpróbálhatók is
-színházi kellékek
-gyermekszínjátszó csoportok bemutatkozási lehetőségei (program, élővé teszi a helyet, a hagyományok folytatását jelképezi, a fellépőknek élmény, olcsó)
-mini "fészek klub", ahová művészeket lehetne hívni
-nem tudom, hogy igaz-e, de úgy tudom Hollywoodban, a vasútállomáson egy időben (a filmipar hajnalán) magyarul volt kiírva, hogy "Isten hozott!" - ha tényleg így volt, akkor egy stilzált vasútállomás köré lehetne építeni az USA-ban sikeres magyar filmeseket (pl.: a vonatablakok TV képernyők lehetnének, amin Czukor, Korda, stb.filmek mehetnének, stb.)
-A magyar operatőrök is megérdemelnének néhány kamerát, néhány régi darab nagyon látványos (főiskolások tarthatnak mini kurzusokat is gyerekeknek, felnőtteknek - a végeredményt esetleg haza lehetne vinni)
-felvételek (+tárgyak) színészotthonokról, színészmúzeumokról, emlékszobákról, amelyek népszerűsítésével is a hagyományokat lehet ápolni, ezek bemutatásában valószínűleg a fentiek gazdái is szívesen segítenének
-régi színházi vagy moziplakátok, szövegkönyvek, jegyek, színházi lapok, stb.
-az ekhós szekeret is inkább ide kellett volna tenni a Blaha Lujza tér helyett

Elsőre ennyi, a továbbiakat felkérésre és pénzért.

UI: Bocs, ha valami elkerülte a figyelmemet vagy nem emlékszem rá, hiszen már több mint egy hónapja, hogy láttam a kiállítást
UUI: Az Időképekről csak annyit, hogy a két kiállításnak nem a jellegét hasonlítottam össze, hanem az okozott élményt.