Kedves elvtársak!
Na azért ne mossuk már annyira a szennyest! Méghogy, aki 45 után belépett az max. buta volt! Azok voltak ám a gennyek. Akkor még gyilkolni is lehetett a párttagkönyv birtokában. '56 után pár évig úgy szintén. Az volt a rablógyilkosok kora. Később már csak cseppent csurrant az "élvezetből", de azért zsíros álláshoz, kedvezményes beutalókhoz, kedvezményes kölcsönhöz, olcsó lakáshoz csak a "mi kutyánk" kölkei jutottak. Hatvannyolc után is még nagy volt az éberség, és gyakori a hűségesek megjutalmazása, de később már csak olyan előnyök mutatkoztak, hogy az ember 2-3 nappal elöbb tudott az áremelésekről, mert a párttaggyűléseken kiszivárogtatták. Végül, szerencsére befulladt az egész.
Akik '70-80 körül léptek be, nem szemetek voltak, hanem balekok. Egyébként belőlük áll ma több párt egész tömegbázisa. (Nem az MSZP-é.) A MASZOP tömegeit, a legkevésbé öntudatos rétegek alkotják, olyanok, akik ugyan sohasem voltak semmilyen párt tagjai, de van "meggyőződésük", magyarul a gyöpösek. Aki mindent bevesznek, és azután mellette piszok konoksággal kitartanak. A beetetésükhöz néha nevetségesen csekély dolog elegendő volt, egy szakszervezeti beutaló, egy komfort nélküli lyuk, egy atyai hamiskás, kacsintás.
Hogy ez az állampárthoz így-úgy kötődő tömeg ma milyen és mekkora szerepet játszik a magyar demokrácia törénetében? Szerintem meghatározót. A szavazók többsége közűlük kerül ki. A 40 százalék távolmaradó az önálló, a polgár. Az ő mozgósításuk, megnyerésük minden -nem kommunista- párt célja. De ez már nehéz ügy, majdnem lehetetlen.