"abszolút érthetetlen számomra, hogy Dávid Kornélt mitől gyűlölik ennyire egyes helyeken. Ha valaki, ő aztán soha nem volt sem alattomos, sem balhés, sem bunkó. Amikor a szolnoki vendégszurkolók a meccsek előtt már kórusban buzizták, miközben még ki se jött a pályára"

Ez jó. Pont ezt akartam még az előbb a végén írni, csak enélkül is elég hosszú lettem. Emléxem, mikor mentem a csarnokba, a szolnokiak már ott voltak, és a bejáratnál már a b**i Dávid ordítást lehetett hallani. Ezek után figyeltem, mennyi pozitív hangjuk lesz, hát a szurkolásuk (ill. nálam ez nem szurkolás) felénél kisebb részben volt hajrá Olaj, vagy hasonló, a meccs nagyobbik részét mocskolódással töltötték. És igazad van rostas, Dávid szidását végképp nem értettem. Normális gondolkodású országban mindneki büszke arra, ha egy emberük valami olyat ér el, amit mások még nem (és itt nem csak sportról beszélek), és tiszteli. Nálam az lenne az evidens, hogy a bemutatásnál megtapsolom, ha sportoló az illető. Nálunk ez nem így megy. Talán ez a dögöljön meg a szomszéd tehene is - mentalitás. Kár. Van még mit tanulnunk.
Na jó, befejezem a moralizálást.
Üdv
Pistike
Nem , még nem fejezem be. X éve, mikor még focimeccsekre is rendszeresen jártam (sőt!), az tetszett a kosármeccsek hangulatában, hogy itt illik megtapsolni az ellenfél játékosait a bemutatáskor. Más volt a hangulat - engedtessék meg: a színvonal - mint a stadionokban. Akkor még nem voltak ilyen elvakult (elvadult) ultrák, B-közepek, nem volt lincshangulat egy rangadón se. Jó, én se vagyok az a fanatikus típus, és biztos kell olyan is, de ha már valaki fanatikus és ordít, legalább ne az ellenfelet ócsárolja, hanem a sajátját biztassa. Szóval a csarnokok színvonala ment lefelé rendesen. (Most itt nem az állagukra gondolok.) Én legalábbis nem őrjöngeni járok meccsre, hanem szórakozni. Mert tetszik, és jól akarom érezni magam. És nem gyűlölködni akarok, hanem örülni, vagy ha nem megy a csapatnak, akkor bosszankodom, de nem utálom az ellenfelet. Biztos én vagyok a hülye. Utálni kéne?