Itt a (Heti) Válasz:
"Egy csók és más semmi, a vágyam csak ennyi, és csendben elmenni tovább" - így a néhány évtizeddel ezelőtti operettmelódia. Nyugodtan alhatott, aki magáévá tette az idézett életcélt. A hatalom nem bántotta. Bizonyos szempontból ma rosszabb a helyzet. Főleg, ha az ember foglalkozása miniszterelnök. Mert például vidékre látogatva, emberekkel találkozva egy idősebb asszony váratlanul lehajol és megcsókolja a kezét. Már kattan is a fényképezőgép, világgá repítik a hírügynökségek a "leleplező" felvételt. Majd megjelennek az élcelődő publicisztikák, a hatalom gyakorlóit élve boncoló tanulmányok.
És eljön a pillanat, amikor a rivális párt óriásplakátján a kormányfő - de főleg a nép (!) - szembesülhet a ténnyel: a közjogi méltóság gőgösen kézcsókra nyújtja kezét. De, figyelem, szemben a mai kormányzókkal, vannak tiszta emberek is. Akik visszaadják a politika becsületét, nem tekintélyelvűek, délibábot sem kergetnek. A megoldás az SZDSZ - hirdetik a szabad demokraták. S a bizonyítékot megláthatja bárki, aki megszemléli az SZDSZ poszterét: Orbán Viktor kézcsókfogadását, s mellette a másik képen Kuncze Gábort, amint meghajolva, kezét fogva köszönt egy idős asszonyt. "Tessék választani, 2002!" - áll a fényképek fölött. Magyar Bálint és Fodor Gábor mutatta be a párt választási plakátját az SZDSZ év végi sajtótájékoztatóján. Fel is hívták nyomban a választókat: "Válts stílust! Válts kormányt!" Csak így. Egyszerűen - ahogy a plakáton is írva vagyon - gőgmentesen, tegezve.
Érdemes-e firtatni azt az "apróságot", hogy a Horn-Kuncze kormány idején a képeken látható idős asszonyok nyugdíja sokat vesztett vásárlóértékéből, például 1995-ben több mint tíz százalékot. Érdemes-e megjegyezni, hogy a Fidesz-kormány alatt a nyugdíjak nagyobb arányban nőttek, mint az árak? Úgy tűnik, elhanyagolható dolgok ezek - az SZDSZ szerint. Fontosabb a kézcsók.
És nyilván elhanyagolható az az etikai kérdés is, hogy szabad-e hamisan beállítani a történteket. Fodor Gábor így fogalmazott: "Menjünk el szavazni, hogy visszaadjuk a politika becsületét, és helyreállítsuk a szabadságot." Telitalálat az SZDSZ plakátja, mert jelzi, hogy miként értelmezik a szabad demokraták a becsületet és a szabadságot. Vagyis becsületes dolog a fénykép szereplőit hamis színben feltüntetni, szándékukat félremagyarázni. Mindeközben kitárul a szabadság - a manipulációra. Nem kétséges, hogy az SZDSZ politikusai pontosan tudják a közszemlére kitett kézcsók történetét, hiszen a hozzájuk közel álló lapban, a 168 Órában elolvashatták a mezőkövesdi asszony interjúban közreadott vallomását. Dr. Kavecky Imre sebészprofesszor a halálos ágyán kérte meg feleségét, hogy Mindszenty emlékiratainak eredeti, német nyelven megjelent kiadását adja át Orbán Viktornak. A halálos ágyon a professzor ezekkel a szavakkal köszönte meg felesége gondoskodását: "Ez megható." S amikor az asszonynak alkalma adódott, hogy a miniszterelnöknek átadja a könyvet, néhány szóval elmondta férje utolsó kérését is. Orbán Viktor a köszönet mellett ennyit mondott: "Ez megható." E szavak - a gesztusok sorsszerű egybeesése - késztették az idős asszonyt a kézcsókra.
Magyar Bálint szerint "át kell írni a klasszikus népmesei fordulatot: a legkisebb fiú elindul Alcsútdobozról, s mielőtt a Sándor-palotába érne, találkozik egy öreg nénivel, majd megszólal: öreganyám, szerencséd, hogy kezet csókoltál."
Az SZDSZ a kormányfőt kívánja lejáratni az óriásplakáttal, ám könnyen visszafelé sülhet el a fegyver. Éppen stílusa és hamissága miatt. Magyar Bálint meséje mellett léteznek más történetek is. Például Rémusz bácsié: a róka kegyességet tettetve hívja ebédre a nyulat. Ám a tapsifüles résen van, mert tudja, hogy ha a szíves invitálást elfogadja, akkor nem ő enne, hanem őt ennék. S vélhetően az emberek élettapasztalata távol tartja őket attól, hogy a választás eredményeként újra a kísérleti nyúl szerepére kényszerüljenek, ahogy az 1994 és '98 között történt. Így a választások után nem marad más hátra, mint hogy a szabad demokraták eldúdolják: "egy csók és más semmi, a vágyam csak ennyi, és csendben elmenni tovább".
