Sziasztok, csak egy kis lelkendezés. ;o)

Nagyon szeretem a leándereket. Észrevettétek, hogy azok a növények a legkedvesebbek az embernek, melyek gyermekkorában körülvették? Én legalábbis így vagyok vele. Volt egy leánderünk az ajtó előtt annakidején.

Néhány évvel ezelőtt voltam Korfun és szedtem vagy 10-12 fehér és sárga hajtást. Itthon sokáig nem derült ki, hogy megmaradnak-e, aztán szép lassan mindegyik elpusztult. (Vízben próbáltam gyökereztetni) :-(

Tavaly Észak-Olaszországban pedig láttam egy olyan gyönyörű sötétbordó példányt egy kertben, mint még soha, gondolkoztam, hogy tudnék egy hajtáshoz jutni, de aztán rájöttem, hogy úgyis elpusztulna, mire hazaérek, volt még néhány nap hátra, meg a kerítéstől is túl messze volt...

Szóval addig nem nyugszom, amíg nem lesz nekem virágzó leánder. Most is van két kis tő, tavaly kiraktam az ajtó elé a gangra, egy jottányit nem mozdult, fény nem sok volt, csak fél óráig süt be a nap átlagosan nyáron, akkor viszont jó erősen, ami a másik véglet, tudom. Aztán kint felejtettem, már fagyott, utolsó pillanatban behoztam a tök sötét konyhába, ott meg a melegtől jól beindult szegény pára.
Most azon imádkozom, hogy bírja még ki egy darabig, tavasszal majd kiviszem az újdonsült telkemre, ahol (remélem) beindul a felújítás (épület), meg körbe sincs kerítve...
Ha már minden rendben lesz és még mindig él valamelyik, akkor főhelyre fogom ültetni!!!