Hohóóó, azért itt van egy erős csúsztatás!
A Beatles nem attól nagyon nagy, hogy "lendöletes rock együttes és a lányok párnája alatt gyürődő képű szépfujú együttes" volt. Ők tudtak zenélni! Mégpedig nagyon! És ha meghallgatod a Rubber Soul-t és ami utána volt, annak már semmi köze nem volt a "kitalált" beat-zenéhez (ja igen, nem is rockzenekarként futottak be). Ha nem lett volna ott a két zseni, ha nem tudtak volna annyira zenélni, akkor most valóban csak egy sikeres beat-zenekarról lenne szó. De ez korántsem így van.

Ami pedig a tömeget illeti, sajnos ott tartunk, hogy egyre nagyobb számban vannak, akiknél a "sültgalamb-dolog" működik. Nem kell a magvas zene, mert ahhoz kicsit oda kellene figyelni, dübörögjön valami, legyen néhány szépfiú/maca, semmi fantázia, szállítják az ideálokat, a hátérzajt is és jóidő. A dizsnyákban megbeszélhetjük a csajokat/pasikat, végigmérhetjük, hogy eléggé menő-e a szerkónk, illetve hogy épp ki kivel kavar. Ennyi, ez a szórakozás, közben lehet vedelni a viszkiredbullt, és megvan az élmény. Az nem érdekes, hogy céltalan az egész, stb. És ehhez a csinált bandák nagyban hozzájárulnak. Itt már túlmutat a dolog a zenei téren, ez egy totális etetés. Itt hozzátartozik az újság, a menetrendszerűen bekkövetkező tagcserék körüli cikkezésekkel, a képek a szoba falán, poszter, matricák, miegyéb. Berágatják az agyukba.