Mostanában olyan történeteket mesélnek a vállalkozók, amelyeket csak a beteges fantázia képtelen agyszüleményének lehet minősíteni, klasszikus szóhasználattal élve: koholmánynak.

Azt mondja például az egyik, hogy megkérdezték tőle, akar-e 30-50 milliót a Széchenyi-tervből. Akart. Akkor elmagyarázták, hogy a pályázat összeállítása nagyon bonyolult, de szívesen segít neki az egyik bíráló, és csak 5-10 milkót kell neki visszaadni. Így meg már nem akart. És azt képzeli: ez kapcsolatban lehet azzal, hogy bizonyos megrendeléseket elvesztett.

Egy nagyobb vállalkozó meg azt próbálja elhitetni, hogy azért nem mehet be senki az új Nemzeti Színházba, amelyet nemrég nagy hírveréssel késznek nyilvánítottak, mert egyáltalán nincs kész. Sőt belül teljes a rumli, a mesterek nem tudnak egymástól dolgozni, és a próbák idejére abba kell hagyniuk a munkát. A vállalkozók idegesek, mert szorítja őket a szerződésben vállalt határidő, ámde addig nem tudnak kezdeni, amíg az előző munkákat nem fejezik be. A vitás eseteknél szeretnék bizonyítani vétlenségüket, de tilos fényképet vagy videofelvételt készíteniük, s ha megtennék, a szerződésszegés vétségébe kerülnének. – Ügyes, lehetne erre mondani, ha az ilyen szóbeszédnek egyáltalán hitelt adna jó ízlésű ember.

Egy még nagyobb vállalkozás főnöke nem átallja azt a képtelenséget terjeszteni, hogy amikor egy jelentős, új beruházásukat fel akarták avatni, akkor megjelent nála egy igen fontos hivatal nagyon fontos embere, és felajánlotta: az avatásra eljön az egyik legeslegfontosabb ember, s ezért a megtiszteltetésért iksz összeget kérnek átutalni egy valamilyen nevű egyház valamely számlájára. Azt meséli a hibbant ember, hogy nem akart hinni a fülének, aztán megkérdezte külhoni kenyéradó gazdáit, hogy mit tegyen, azok meg nagyvonalúan legyintettek: ott egye meg a fene, nekik az az iksz, nagyon piti tétel, ezen ne múljon a jó viszony.

Egy még nagyobb vállalkozás főnöke meg azt zagyválta összevissza, hogy egy törvény előkészítésekor konzultációra hívta őt egy roppant tekintélyes férfiú, és értésére adta: bekerülhet a tervezetbe a cég számára előnyösen is meg előnytelenül is egy passzus. Az előnyös változat egy kilenc számjegyű összeggel izmosítható meg. A cégvezér értetlenkedett, aztán meg csodálkozott, hogy anyaközpontja olyan levelet kapott a roppant tekintélyes férfiú hivatalától, hogy gondok vannak az együttműködéssel. Az anyavállalat rögtön ideküldte megbízottját, ám amikor megértette a probléma okát, vállon veregette a vezérigazgatót – állítólag.

Peredi Ágnes
Népszabadság