Kedves Megszólítottak! (Aki t megszólítok, az Kedves!)
... Carniflex!
Az ékezetek kérdése egy nyelvművelő fórumban nem ugyanolyan jelentőségű (lényegtelen), mint a pénisz megnöveléséről szólóban. El kellene dönteni, hogy a nyelven csak a beszélt nyelvet értjük-e, amelynek egy – kezelhető - kódja az ékezet nélküli írás is, és ebben az esetben nem számít, hogy milyen betű kódolja az egyes fonémákat, a szöveg jelentéséből vissza lehet következtetni rá. Ha így gondoljuk, akkor nem is az ékezetes, hanem a fonetikus írást kellene alkalmaznunk, mint az több vitánkban - pl. dialektusok - tulajdonképpen hiányzik is. Többünk nézete azonban, hogy az írott nyelvváltozat egyenrangú a beszélttel, így, amikor nem használsz ékezetet, egyszerűen nem arról beszélsz, amiről mi. Különben igen gunyoros fickó vagy, főleg az aláírásod melletti "registred mark ®" jellel, amelyet valószínűleg hozzárendelted valamelyik billentyűdhöz, hogy ne kelljen Alt-kódokat pötyögnöd, mert azt fáradtan nem szereted. Kedvelem, amikor valaki ilyen fölényből nevezi magát egyszerű halandónak. És mondd, mi történne, ha telepítenél a gépedre egy magyar betűkészletet? Ez a világ bármely részén megtehető. Azt hiszem, ez a dolog fordítva van: te vagy valahol a Parnasszuson, ahol jót röhögsz rajtunk, halandókon, akik próbálgatunk felmászni rá. Hát, jó mulatást neked.
... SzigonyHarry!
Hátulról kezdve, szerintem is ez a lényeg: a nyelvművelés célját és eszközeit kellene keresni. Rengeteg itt az üledék. Egyik oldalról a nagy tiszteletre érdemes érzelmi megközelítés, melyet Gentleman emlegetett. Sokan ezt azért képtelenek kezelni, mert az érzelmek nemcsak sérülhetnek, hanem sérthetnek is. A nyelvművelés egyik legnagyobb baja, ha valakinek valami sérti a fülét vagy bántja a szemét. Ennek a helyzetnek nyilván az a megoldása, ha objektív értékmérőt keresünk. Ilyen lehet a nyelv közlő funkciója. Rendben van (azaz OK), tekintsük ezt a nyelvi minőség kritériumának. Ez azonban roppant sűrű erdő. A balladai homály nem a "misztikus érzelmek, intuitív megérzések" miatt működik, hanem a közösségi tudat határterületeire támaszkodva (közösség itt család-törzs-nemzet-faj).
Itt jutunk el egy nagyon fontos kérdésközhöz, a metakommunikációhoz, amelyet úgy is meghatározhatunk, hogy ez a nyelvi kommunikációt kísérő nem nyelvi jellegű kommunikációs aktusok gyűjtőfogalma. Kissé zavarosnak tűnhet, de ezen aktusok sorába tartozik például az említett közösségi (vagy közös) tudat is. Ugyancsak metakommunikációs aktus az ékezet nemhasználata, hogy a közismertebbeket ne említsem. Ezért bátorkodom nem szeretni a szemét szót, jobb lenne helyette valami semlegesebb.
…Zoli Bacsi és SzigonyHarry
A fordítás remek, de a dolgot tovább sem értem. Vagy, ha értem, akkor – mély tisztelettel – ez nagy marhaság. Nem tudom, milyen a „kétes társadalmi helyzetű csoport”, és azt sem, milyen hiányosságokat érzékelek a magam oldalán a csoportba való illeszkedés során, amikor a számítógépemhez kiegészítésképpen vásárolt 100000 megabit/szekundum adatátvitelt biztosító nyomtatott áramköri lapkát nemes egyszerűséggel kütyünek minősítem. Mondhatnám ugyan terppinnek is, ami ugyanolyan értelmetlen szó, mint a kütyü (zabszem hüvelye vagy hímló előbőre), ezzel szemben csak magamhoz fűzi jelképes kötelék, mert, Morgenstren szavaival : fejemből „a nap s az ájer épp e percben csalta ki”. Minthogy azonban a szándékom a korábban sokat emlegetett közlés, melynek célja a megértés, inkább közhelyet alkalmazok, amely ugyan szemét, de érthető.
Kis Ádám
