(1) "A nyelvet a gondolatok (lehetőleg kristálytiszta, közérthető) közvetítésére használjuk."

(2) "A nyelvnek nemcsak kommunikációs funkciója van, hanem pl. fatikus (kapcsolatfenntartó) is."

És akkor még nem is hangsúlyoztuk a CSELEKVŐ funkcióját - ami részben összefügg a fatikus funkcióval is, de több is annál.

A filozófusok, sőt még a szociológusok is majd' megvesztek John L. Austin oxfordi filozófus "How To Do Things With Words" c. remekművéért. (Magyarul Pléh Csaba fordításában "Tetten ért szavak" címmel olvasható.)
Ez a könyv azért zseniális, mert tömören összefoglalva bizonyítja, hogy - mint a szimbolikus konstrukcióknál általában - a nyelvben a cselekvő funkció van annyira fontos, sőt sokszor fontosabb is, mint a deskriptív.

Pl.: "Esküszöm, hogy csakis az igazat, a színtiszta igazat mondom vallomásomban."

Rengeteg olyan eset van, amikor a látszólagos "gondolatközlés" mellett cselekvés is zajlik. A nyelvi szemetek nagy részében ez a cselekvés úgy valűsul meg, hogy a közlő egy bizonyos csoporthoz fűzódó kötelékeit demonstrálja (elkötelezettséget deklarál).

A "bevállal", "du. 3h magasságában", "pasi", stb. torzszülemények használói esetében ez a konzumerista aspirációjú, cool-magatartáscsoportokhoz tartozást fejezi ki. (Ez fontosabb ismérvük - túl azon, hogy igénytelenek.) Az ilyen "közlők" általában státus-inkonzisztens csoportokba tartoznak vagy csoport-integrációs deficitet észlelnek saját oldalukon, és ezt próbálják kompenzálni a szimbolikus kötelékként észlelt nyelvi (szemét-) panelek átvételével.