Kedves SzigonyHarry!
Volna pár ellenvetésem. A nyelvet a gondolatok (?) közlésére használjuk. Ezen a tudomány vitatkozik, ugyanis másra is használjuk, például a gondolatok megalkotására. Ha egy kutatóhelyen éppen most kezdenek feltalálni valamit, amiről még semmit nem tudnak, először valószínűleg valami nagyon általános nevet adnak neki: az az izé, vagy kütyü, hasonló. Ezek a pótszavak nyilván nem a kristálytiszta gondolatközlés részei, és még az is előfordulhat, hogy a feltaláló közléseiben sosem válnak azzá. Amikor kész a mű, majd akad valaki, aki szép nevet ad a dolognak. Addig a vele kapcsolatos közlések tele lesznek "nyelvi szeméttel".
Amit leírtál, nem a nyelvi szemétről, hanem a gondolkodási szemétről szól. Ha a nyelv érzékelteti a gondolat szemetességét, kiválóan működik. Mint ahogy a tükör sem torz, ha egy rút ember nézegeti magát benne.
(NB - a huszárőrmester népköltészeti remeke addig igazán érzékelhető, amíg nem nyomatékosítja a csizmája orrával.)

Kis Ádám