Szia Sgt.Elias!

Szerintem a légi fölény önmagában talán még elegendő egy erős tüzérség semlegesítéséhez, (persze azért jobb, mint a semmi!) de a légi uralom (magasabb kategória - az az "igazi") már reményt adhat, az ellenséges szf-i csapatok minden fegyvernemének kikapcsolására. A sorozatvetők valóban csúnya munkát tudnak végezni. Főként a nagyobb űrméretű sorozatvetők elképesztő képességekkel rendelkeznek. Az öbölháború MLRS-k bomblett-rakétái után nem sok dolga akadt más fegyvernemeknek. Az oroszok is gyártanak hasonló kaliberű sorozatvetőket, de arról mostanában elég keveset hallani, hogy milyen típusú fejekkel szerelik ezeket a rakétákat.

A vontatott tüzérség valóban eltűnőben van a harcmezőkről. Nem elég mozgékonyak. Helyi jellegű háborúkban még előfordulnak, de hát szegény ember vízzel főz! A hajdanán tervezett honvédelmi dandároknak is az aktív sereg levetett fegyvereit szánták.

A visegrádi-kezdeményezés szerintem is sok mindenre használható lenne. Én annak a híve vagyok, hogy bővíteni kéne a tagságot. Ha mindig bizalmatlankodunk egymással, akkor soha sem kerülünk közelebb egymáshoz! (MoDS)

A Mistral (Valójában Atlas!)-okkal kapcsolatban valóban nem valami jók az első tapasztalatok. Az viszont talán meglepő, hogy a németek az IGLA-t nagyra értékelik (örököltek belőle "néhányat" az NDK-s NVA-tól. A Stingerektől sem kell hasra esni! Egy német csapatlégvédelmis tiszt kitérő választ adott nekem, amikor rákérdeztem, hogy mik az összehasonlító tapasztalataik az IGLA-val és a Stingerrel kapcsolatban. Azt viszont egyértelműen kijelentette, hogy a SZTRELA a három közül a leggyengébb. Ezt talán nélküle is tudtuk volna! A jó öreg (?) Shilkák utód nélkül haltak ki a MH-ből, csakúgy mint a SZTRELA 10-esek. A megmaradt SZ-1-eseken is már túlhaladt az idő. A Tunguzkáról sok jót és szépet lehet hallani. A Gepárd is már a második generációját éli. A Rolandok ugyebár rakétások. A Tunguzka ötvözi a csöves és rakétás megoldást. T-55-ös alvázhoz hasonlón már volt egy csapatlégvédelmi eszközünk a "Büszke" (2x 76mm-es gá.), de azok is már rég kihaltak. Az alvázok felhasználási ötlete viszont nem rossz! Szerintem szellemi kapacitás volna is rá, de megint itt a pénz kérdése!

A Hind még mind a mai napig tekintélyt ébreszt a nyugatiakban. Méretei ellenére nem mondanám túl lomhának. Ráadásul jól terhelhető. Egy kis modernizáció (elektronika, fegyverzet, stb.) azért szerintem is ráférne. Az oroszok egyébként már léptek is ilyen témában.

Teljesen igaz, az ellenlökések és ellentámadások és esetleges ellencsapások szerves részét képezik a védelmi harcnak, illetve védelmi hadműveletnek.

Hello MoDS!

A mobilitás az én felfogásomban fokozott terepjáró-képességet, azaz gyors helyváltoztatási képességet jelent, katonáéknál természetesen terepen is. Ilyenekre a lánctalpasak mellett a terepjáró kerekes járművek is alkalmasak. Azok egyik előnye, hogy nagyobb távolságot lehet velük megtenni "egyszuszra" és kisebb meghibásodási rátával, mint a lánctalpasakkal. A mobilitást én nem csak a harcolókra, de a többiekre is értem. Az ugyanis kevés bármely köteléknél (főleg egy pc.ho-nál!), ha csak a lövészpáncélosok és a harckocsik mobilak. Lépést kell tartania velük minden más fegyvernemnek is (összfegyvernemi elv!), mert különben nem lesz tűztámogatás, nem lesz csapatlégvédelem, nem lesz hadihíd, nem lesz utánpótlás stb., stb. A BMP-nek szerintem nem a mobilitásával van gond (az csuda jó!), csupán nincs alkatrész hozzá, a védelme gyengécske, a fegyverzete úgyszintén, hogy az elektronikáról ne is beszéljünk!

Mit értesz az alatt, hogy profi? A hivatásos, vagy a szerződéses? A nyugati hadseregek zöme sem hivatásosokból, hanem szerződéses katonákból áll, ami annyit tesz, hogy az illető aláír 2, 4, 8, 12, vagy akárhány évre egy szerződést. Utána leszerel és általában tartalékos lesz. Ha leállunk a sorozott katonaságról, akkor nálunk is ilyenek lesznek a tartalékosok, csak valószínűleg kevesebben lesznek, mint az eddigi tartalékos létszám volt.

Egy valamire való hadseregben gondot fordítanak a tartalékosok továbbképzésére és ismereteik szintentartására. Meglepő talán, de ismerek olyan példát, ahol a tartalékosok nagyon szívesen mennének az éves továbbképzésekre és ún. védgyakorlatokra, de egyszerűen nincs már rá pénz még nálunk gazdaságilag sokkal fejlettebb országokban sem.

A Tiger valóban két személyes. A fegyverrendszerek kiszolgálása és hatékony alkalmazása minden automatizmus ellenére is egy olyan feladat, ami külön embert igényel. Ha jól megnézted, akkor még mindig nagyon kevés az együléses harci helikopter.

A Tiger közös német-francia fejlesztés. (Eurocopter) A németek még mindig a nagy ragadozó macskákról szeretik elnevezni a szf-i eszközeiket (a csapatrepülők náluk a szf-i haderőnemhez tartoznak!)

Egyébként szerintem is szép lenne!

Ha háború, akkor az más! Akkor is szegény pilóták!

A katapultálás szinkronizálása eredeti ötlet, de nem értek hozzá, hogy mennyire kivitelezhető. A rotorlapátok lerobbantása viszont beválni látszik. Elfelejtettem megkérdezni a helikopteres ismerősömet!

Egyébként az F-111-esnél emlékezetem szerint a komplett kabint katapultálják Az ugyan nem vadászgép, de képes a hangsebesség feletti repülésre.

Szerintem tényleg hagyjuk a fenyegetettségi témát! Kár feszegetni, hogy most ki a barát és ki a potenciális ellenség. A helyzet piszok gyorsan változhat akár 180 fokban is! A feszültséget én is érzem. Ugyanakkor meglátásom szerint nagyon sok függ a józan politikától, Felesleges izraeli jellegű megelőző csapásokról terveket szövögetni. A szituációnk szerencsére közel sem olyan kritikus, sőt teljesen más! Jelenleg egy olyan katonai szövetség tagja vagyunk, amely, még ha talán kissé nehézkesnek tűnően is, de garantálni látszik a biztonságunkat és bizonyára rossz néven venné, ha a saját szakállunkra szövögetnénk ilyen terveket. (Izraelnek nem tagja katonai szövetségnek és teljesen magára van utalva.) Én egyetlen megoldást látok a gondjainkra: együttműködés és bizalomerősítés mellett egy szükséges védelmi (!) potenciál fenntartása. Ezért tartom fontosnak a tartalékos témát és a saját hadiipar helyreállítását, ami a mozgósítás alapvető tényezője. Ha lemondunk ezekről a tényezőkről, akkor ezt a veszteséget nem lehet napokon - vagy akárcsak hónapokon belül pótolni! Amíg nincs konkrét fenyegetés, addig nem valaki ellen kell készülni, hanem a képességet kell megteremteni arra, hogy bárki ellen eredményesen tudjunk védekezni (!), amíg megérkezik "a könnyű lovasság". Ellentámadás, stb. csak azután, miután támadás ért minket!

A határokok kívüli magyarság védelme nem a MH feladata! Az alkotmány egyértelműen leírja, hogy mi a hadsereg rendeltetése és mik a feladatai. Ilyen feladatról még egyetlen más ország hadereje esetében sem hallottam. Minden külhonban élő nemzettársunk (rokonom) iránti aggodalmam, tiszteletem és szimpátiám ellenére is azt kell, hogy mondjam, hogy ezt a témát mi csak józan politikai eszközökkel oldhatjuk meg. A katonai erővel való fenyegetést nem tartom annak. Egy kritikus helyzet megelőzésére tett konkrét nemzetközi (!) katonai lépést csakis az ENSZ BT mandátumával tudok elképzelni. Minden önálló lépés visszafelé sülhet el! A nemzetközi jog is elítéli az "önbíráskodást".

Üdv: Hamburger