Vajon miért nem csinálnak távirányítós keverőpultokat? Elmondom mire gondolok:
A nagyobb koncertek hangosítását úgy végzik, hogy a szinpadi hangszerek és mikrofonok kábeleit összenyalábolják egy csoportkábelbe, amit a nézők alatt/mellett hátravezetnek a keverőpulthoz, és onnan a kevert jel megy vissza szintén a nézők alatt a színpadra a végfokokhoz.
Ez meglehetősen körülményes, mert:
-hosszú, drága kábelek kellenek
-amik zavarérzékenyek
-drágák
-sérülékenyek
-a nézők rátaposhatnak
-nem lehet mozogni a keverővel

Ehelyett lehetne csinálni egy 'vezérlő-keverőt', ami pl. urh vezérlő jeleket adna le a szinpadon levő 'keverő-doboznak'. Így minden funkciót, amit egy keverő tudhat, távirányitással lehetne működtetni, a szinpadon levő 'keverő-dobozon' pedig semilyen kezelőszervnek nem kéne lennie.
Előnyök: a hangszerek jelei a 'szinpadon maradnak', a keverővel lehet mozogni is, nem taposnak a nézők, nem kellenek sérülékeny kábelek, stb.
Vajon miért nem így csinálják?