Szervusz Yosser!
Szerintem is fejlesztést érdemel a forgószárnyas "járműparkunk", de ennek ellenére nem hinném, hogy a merevszárnyasokról teljesen le kéne mondani. A jelenlegi fejlesztési mértéke a vadászrepülőinknek szerintem nem túlzás. A helikopterek előnyeit illetően teljesen egyetértek. Abban is igazat, adok, hogy modern légtérellenőrzéssel és légvédelmi rakétákkal sok minden megoldható, de azért talán még sem minden. A már sokat emlegetett délszláv válság bebizonyította, hogy nem lehet minden légtérsértő gépre rögtön rakétát indítani. Ugyanakkor a helikopterek még a határmenti "szükségrepterekről" sem voltak képesek mindenre időben reagálni. Egyszerűen hiányzik hozzá a sebességük. Én megtartanám a kb. ezred nagyságú vadász erőt (A Gripeneknek persze nem elhanyagolható támogató-kapacitásuk is van, ha a megfelelő fegyverzetet is megvesszük hozzá! Talán azzal sem mondok semmi újat, hogy a Shilkák már régen nincsenek rendszerben nálunk! (Sajnos!) Szerintem jól jönne 2-3 darab kisebb légtérellenőrző repülőgép is. A svédeknek van egy viszonylag kis méretű, de elég jó képességű ajánlatuk. Gondolom, másoknak is!
Szerintem Evilnek jó a meglátása, hogy a NATO-tagságnak már önmagában is van egy "elrettentő" hatása.
MoDS meglátásához annyit, hogy szerintem sincs nagy értelme egy erőteljese hadseregfejlesztéshez. A jelenlegi tendencia nem is a mennyiségi, mint inkább a minőségi fejlesztést irányozza elő a mennyiségi mutatók csökkentése mellett. Ez szerintem elég ésszerű. Ennek ellenére is vannak általam gyengének ítélt negatív külföldi visszhangjai a dolognak. Itt viszont megint nem lehet belénk kötni, mert a fenti koncepciónk a minőségi fejlesztésre igen "fair". A határokon kívül élő magyarság védelmének feladata szerintem igen sikamlós téma. Jelen helyzetben nem látom szükségességét, hogy erről kéne vitatkozni. Már a puszta hivatalos felvetése is diplomáciai problémákhoz vezethet. Nem vagyok annyira járatos a nemzetközi jogban, hogy eldöntsem, mennyire számít ez más országok belügyeibe való beavatkozásnak, de az 1941-es Jugoszláviai magyar támadásnak is volt egy hasonló indoka, ami később nem talált túl nagy megértésre nemzetközi viszonylatban. Ha bármiféle ilyen probléma felmerülne a jövőben, azt egyedül nem oldhatnánk meg, mert ahhoz mindenképpen ENSZ-mandátumra van szükség és ilyenkor nem ildomos egy történelmileg és etnikailag is igen érdekelt országot felkérni a rendezésre. A romániai forradalom idején igen komoly félelme volt keleti szomszédunknak, hogy esetleg beavatkozunk a már említett okokra hivatkozva. Egy ilyen lépés akár hirtelen egy olyan román-nemzeti összefogást is eredményezhetett volna, ami a régi rendszer fennmaradása mellett könnyen vezethetett volna háborúhoz. A koszovói válság idején még a NATO-beavatkozás is azt eredményezte, hogy időlegesen a szerb ellenzék is Milosevics mellé állt!
Kb. 2 hete jelent meg az egyik országos napilapban egy cikk valami olyasmi címmel, hogy "Elfogyott a hadsereg a vezetők alól". Ebben pontos számok is voltak, amit sajna, már nem tudok felidézni, de igen döbbenetes volt még számomra is, hogy a 35 000 főre tervezett Honvédségünkben kevesebb, mint 10 000 fő szolgál a csapatoknál! Akit részletesebben is érdekel a téma, javaslom, hogy látogassa meg a HM hivatalos honlapját a www.honvedelem.hu alatt! Ott is lehet érdekes (és hivatalos!) dolgokat olvasni a sereg belső gondjairól! Többek között a Honvédség aktuális szervezetéről is van ott táblázat, amiből lehet látni, hogy hol is tartunk a méretek vonatkozásában.
Egy NATO-hadosztály átdobásának időigénye több tényező kérdése (Lásd Sgt. Elias!) és nem szabad, hogy csupán a szf-i., légi vagy vízi szállítás számvetéseire szorítkozzon. Az elég gyorsan menne! (Európai viszonylatokban, egy megelőző felkészítést már feltételezve, maga a szállítás kb. egy hét ideális viszonyok között!) Az egyes tagországok törvényi szabályozása elég különböző. Ezért mindenképpen be kell számolni azt is, hogy az adott ország politikai rendszerének megfelelően politikai döntésre van szükség. Ez pld. az USA és az angolok esetében elég gyorsan megtörténhet, a németeknél viszont lassabban. Természetesen ebben is nagy szerepet játszik a veszély súlyossága. Abban megint igazat adok Sgt. Eliasnak, hogy éppen a konfliktus kiéleződésének elkerülése végett (ez persze függ attól, hogy milyen erős az "illető", aki fenyeget minket!) nem biztos, hogy már a harccselekmények kirobbanása előtt küldenének ide erőket. A jelenlegi doktrína értelmében a térségben főként fokozatosan kialakuló veszélyhelyzetekkel számolnak, ami lehetőséget ad az esetlegesen szükséges mozgósításra is. Noha a NATO-nak összességében elég jelentős azonnali reagálású ereje van, de itt pedig azt kell beszámolni, hogy az elmúlt években a NATO-országok olyan sok békefenntartó- stb. feladatot vállaltak be, hogy még ezen erőik egy jó része is le van kötve a világ különböző pontjain. Egy ho. elég nagy erő, amit valószínűleg a többnemzetiségű gyorsreagálású hdt (Allied Rapid Reaction Corps = ARRC) erőiből a CJTF - elv (Combined Joint Task Force - vegyes összetételű közös alkalmi kötelpék) alapján több tagország állítana ki. Ezen "vegyes" kötelék összeállítása elég komoly koordinációs igénnyel jár, ami viszont lassítja a reagálást.
A két hét tehát szerintem is reális. De ezt már a NATO a tagságunk előtt is megmondta. Tehát a cél adott! Nem szabad megint azt várnunk, hogy majd mások elvégzik helyettünk a honvédelem feladatát. A NATO döntéshozatala valóban úgy működik, ahogy a korábban szólók már felvázolták. Ezt nekünk is be kell számolni! Hogy mi gyorsíthatná meg a NATO-csapatok beérkezését. Szerintem minden a szituációtól (egyértelmű támadás, fokozatosan kialakuló konfliktushelyzet, stb.) függ. De sokkal gyorsabb reagálással ne számoljunk. Készüljünk inkább a rosszabb verzióra (worst case version!) - ez szintén egy fontos katonai alapelv!
Izraeltől valóban lehet tanulni a gyors reagálás terén, de soha ne kerüljünk olyan helyzetbe, ami ezt képességet ott kikényszeríttette!
A CFE (Treaty on Conventional Armed Forces in Europe) nem más mint az európai hagyományos fegyverzetekre vonatkozó szerződés (1990-ben írta alá az akkori NATO és az akkor még létező VSZ 22 tagállama. A szerződés ma is él és fejlesztésre is került.)
És talán néhányaknak érdekes lehet: Van egy NATO-ország, amelynek nincs hadserege: Izland. Mindössze egy 120 fős parti őrsége van, amit csak félkatonai szervezetnek tekintenek. Az ő hozzájárulásuk a NATO-hoz a területük, amelyen NATO-bázis (-ok?) van.
Üdv: Hamburger
