A Genesisről szólván azért félreértés ne essék: a mostani slágeres korszakuk engem sem érdekel, számomra ők megszűntek a 78-as "... and then there were three ..." környékén, bár tudom, hogy ez téged Főnök hidegen hagy, hiszen neked a Foxtrot is diszkózene. Említesz néhány, az eddig szóba került elvont esztétikai kategóriáknál (érték, művészi) jobban kezelhető fogalmat, úgymint "bombasztikusság", "bonyolultság", meg "újdonság". Valóban, ezek nem rossz támpontok egy zene leírásánál, de szerintem a te jellemzésed itt részben téves. Ugyanis a Genesis bombasztikusságában van valami -bár ez nálam még a tűréshatáron belül marad-, de a másik kettőben nincs igazad ;-). Ha az a zene neked nem bonyolult, akkor kíváncsi lennék, mit tartasz annak. És az újdonság..., ezt még úgyse értem. Te aki futószalagon hallgatod a SZVSZ unalomig egyforma jazz-lemezeket, (és gondolom, azokat piszkosul változatosnak, újszerűnek képzeled) pont te nem veszed észre, hogy a Genesis milyen markáns, stílusteremtő új hang volt a progrock történetében. Érdekes.

Az AMM, az egy hosszú életű "avantgard" banda. Az Allmusicguide a This Heat, Terry Riley, Philip Glass-hoz, hasonlítja őket, de nekem már ez sem jó ajánlólevél. A múltkorjában hallgattam tőlük néhány számot, ill csak akartam, mert számomra hallgathatatlan volt. Egyszerűen csak zajongás, szóval még csak nem is TR, vagy PG stílusa. Azt nem tudom, minden lemezük olyan-e...