Nahátszóval. Végeztem a több, mint 1500 oldallal, leraktam a Végítéletet. Mit mondjak, talán már írtam itt is, elég felemás érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Az I. kötet, nem mondom hogy úgy ahogy volt nem tetszett, de azért nem voltam elájulva tőle. Sok felesleges rizsa, uncsi szöveg (szigorúan szvsz!!) amiket ki lehetett volna hagyni. Aztán a II. kötet. Na az mindjárt más! Sokkal jobban tetszett az elsőnél!! Itt már tényleg alig bírtam néha letenni, ezzel megbocsátottam Kingnek az első kötetért :)
Aki olvasta az tudja érteni ami most jön: én egy figurát zártam tényleg a szívembe, ő pedig nem más mint Tom Cullen. Igen, az együgyű, fogyatékos, ámde határtalanul jólelkű, naiv fazon, aki a végén meg....izé nem fejezem be mert nem akarom lelőni a poént, aki még nem olvasta, nem örülne neki... Szóval le a kalappal Tom Cullen előtt, nagyon megszerettem őt, a "hibája" ellenére is. (a hiba alatt a fogyatékosságot értem, ezért is van idézőjelben)
Nem tudom mit mondhatnék még, tehát összességében nézve nem volt rossz, ugyan írtam hogy a 2. kötet nekem megbocsátotta az 1.-t, de mégis az a 800 oldal........;) Félelmetes ugyan szvsz egyáltalán nem volt, de mondjuk a történet sem volt olyan.

Ennyit róla.
Zsannához hasonlóan én sem akarok LotR Fan Clubot nyitni (hisz van már az Indexen.....), de ez a LotR TÉLLEG irdatlan! Már olvasom is, de most kénytelen vagyok befejezni, hisz itt kacsintgat rám a hátam mögött és én képtelen vagyok ellená...