Korreláció ügyben nem érzem magam meggyőzve, a sokgyermekes családok statisztikai szempontból
egyelőre elhanyagolhatóan kevesen vannak, nekik inkább azonnali segítségre lenne szükség. Azon
kívül nem vagyok megyőződve arról, hogy a sok gyerek adója (nem a jövedelme) több, mint az egy
jól kereső pl köztisztviselő gyereké (pl a minimálbér közelében kereső esetleg munkanélküli
gyerekek adója tizede sincs egy jólkeresőének).

Az emberek szvsz nem gondolják, hogy a rendszer megszűnne pár éven belül, (ezt még a szakértők
sem tudják elérni :-), de ha a renszeren pl a nyudíjrendszert értjük, akkor nem csak az
egyes pártok, újságok, szakértők akarják megváltoztani a 3-4 éve 15 éves átfutással hozott
törvényt, hanem mintha a kormányzat is változtatni akarna rajta.

Nekem úgy tűnik, mintha az embereknek mégis lenne két csoportja: az egyik magasabb jövedelmű,
és mégis kevés gyereket szül, a másikban pedig az alacsony jövedelem ellenére is nagy a
gyerekszám. A családi pótlék reálértékének csökkentése és ezzel szemben a gyermekek utáni
adóvisszatérítés illetve a nagyipénz mintha arra irányulna, hogy az első csoportban kevesebb,
a másodikban pedig több gyerek szülessen a jövőben.

A jól megtervezett családtámogatási formák valóban csökkentik a gyerekneveléssel járó anyagi
hátrányokat, ami meg a demográfiai változást illeti, szvsz mostanában vagyunk a demográfiai
csúcsponton (Ratkó unokák és a 77-78 körüli gyes hullám utóhatása), néhány év múlva a születésszám
mindenképpen erősen csökkenni fog.