2002. január 17. Magyar Nemzet

Az SZDSZ kézcsókja
Szerző: Dr. Somogyi János

Hovatovább már semmi sincs az SZDSZ mai politikai retorikájában, aminek az ellenkezőjét korábban ne hangoztatták volna. Nem is csak arról van szó, hogy a megveszekedett antikommunizmusukból hogyan jutottak el odáig a szabad demokraták, hogy ma ők a kommunista utódpárt legfőbb (és egyetlen) szövetségesei. Vannak jelentéktelenebbnek tűnő, hétköznapibb anomáliák is, amelyek híven mutatják, hogy még az ellenkezője sem igaz annak, amit kétségbeesett, keserves kínlódásukban manapság állítanak.

Legújabb kampányfogásuk is jó példa erre. Adva van az óriásplakát a készülődő kézcsókkal. Mellesleg ez az ötlet sem eredeti. Történetesen a Fidesztől való. A ’90-es választási kampányban volt egy olyan fideszes plakát, amelynek felső részében Brezsnyev adott nyelves puszit Honeckernek, az alsó részében pedig egy fiatalember csókolt meg egy csinos lányt. De vissza az SZDSZ-es óriásplakátra, Orbán Viktor, illetve Kuncze Gábor kézcsókjára. A plakát egyik felén egy idős asszony éppen arra készül, hogy a magyar kormányfő kezét megcsókolja, a plakát másik felén az SZDSZ-es pártelnök készül kezet csókolni egy nőnek. Mit sugall a kép? Eléggé egyértelmű, pedig – szokás szerint – itt is összekeverik a szezont a fazonnal. Egyrészt abban nincs semmi, ha egy többször bukott Kuncze Gábor – még ha jelenleg éppen egy parlamentbe bejutásért küzdő párt elnöke is – kezet csókol egy csinos hölgynek. Másrészt a magyar miniszterelnöknek a tevékenységéért, a magyarság iránt érzett felelősségéért, értük tett erőfeszítéseiért a tiszteletét és a szeretetét egy netán a kisebbségi létében többszörösen meggyötört, megalázott vagy az árvízkárosultak részére nyújtott példátlanul nagyvonalú kormányzati segítségért érzett háláját egy idős asszony ilyen formában is kifejezheti. Az SZDSZ egyre csökkenő számú híveinek és MSZP-s sorstársaiknak persze lehet erről más véleményük, de…

Nézzük meg a Nők Lapja 1994. április 22-i számát, ahol az akkori hat parlamenti párt hét-hét legsármosabb képviselőjének – köztük Fodor Gábor, Demszky Gábor, Kuncze Gábor és Pető Iván SZDSZ-es politikusoknak – tettek fel amolyan „nőklapjás” kérdéseket, mint: Miben alszik? Ki vezeti a családi autót? Szeret-e csókolózni? És hogy „Csókol-e kezet nőnek?”

A válaszokból kiderült, hogy a képviselők jelentős része igen öntudatos és csak kivételesen, az alkalomtól és a helytől függően csókol kezet, de például Fodor Gábor olyan választ adott, hogy soha, semmilyen körülmények között sem csókol kezet, Kuncze pedig csak a feleségének, ha ízlik az ebéd. (A plakát ezek szerint egy finom ebéd után készült Kunczééknál, ámbár a hölgy mintha nem Kunczéné lenne, vagy már ilyesmikben sem szavahihetőek az SZDSZ-esek?) És hogyan csókol kezet nőnek az SZDSZ akkori elnöke, Pető Iván? Mit mondott erre az azóta az SZDSZ elnöki székében szintén megfordult Demszky Gábor budapesti főpolgármester?

Demszky: Szimbolikusan sem. A csók más célra tartogatott gesztus. Pető: Csak viccből.

Így csókol kezet az SZDSZ legutóbbi három elnöke.

Viszont, „Ha ön nő lenne, miért szavazna a saját pártjára?” kérdésre az SZDSZ-es pártelnök azt a választ adta: „Mert az SZDSZ veszi leginkább figyelembe a nők érdekeit, ebben a pártban van a legtöbb női képviselőjelölt, itt becsülik meg leginkább a nőket.”

Ma már persze senkit sem lep meg ez az anomália. Emlékszünk még, mit válaszolt Pető Iván SZDSZ-elnök arra a kérdésre, hogy a szülei álltak-e az ÁVO szolgálatában. (Nem.) És mit bizonyítottak a korabeli dokumentumok? (Igen.) De még arra sem voltak tekintettel az SZDSZ-es imázstervezők (vagyis nemcsak összevissza beszélnek, hanem hanyagul is dolgoznak), hogy nem is olyan régen a koalíciós partnerük külügyminiszterével (Kovács László) is megesett, hogy az egyik határon túli magyar területen kezet csókolt neki egy meghatódott magyar asszony. Az SZDSZ tipikus orwelli (másként: bolsevik) párt. Mindig másokra mondja, ami saját magát jellemzi. Hogy is mondta Fodor Gábor a kézcsókos óriásplakát-avatón? Hazudtak, rombolták a politikai kultúrát, és szembefordultak a szabadsággal. Menniük kell, elég volt, ennyi volt.

A szerző az egykori SZDSZ alapító tagja.