Kedves HGPL!

Szerncsére a 18. század óta a statika nem kizárólag tapasztalati tudomány, nem kizárólag ún. "ökölszabályok" alapján áll össze egy épület szerkezete, hanem megalapozott számítások végezhetők méretezésre és ellenőrzésre is.
Amit te említesz, hogy gerendakettőzést KELL alkalmazni, az nem így van.
Vannak olyan geometriai esetek és teherbírási igények, amikor célszerű, vagy éppen szükséges.

Tehát a konkrét kérdésedre a válasz:
a vb. gerendáknak gyárilag megadott adata a nyíróerő és hajlítónyomaték határértéke.
A statikához értő szakember tehát fogja az állandó és eseti terhelések összegét, megszorozza a generális biztonsági tényezővel (melynek értéke szigorú szakmai titok...), ezekkel a terhekkel kiszámítja a nyomó- és nyírófeszültség, valamint a hajlítónyomaték maximumát, és összeveti a gyári adatokkal. Ha nem elég, kettőz (vagy erősebb gerendáért szalad). Ha elég, nem kettőz.
(láttam én már olyan marhaságot is, hogy valaki helyszínen készült monolit gerendát kettőzött, mert az úgy jó... Pedig csak EGY rendeset kellett volna) :o))

Tehát, és ezt nem győzöm n.-edszer is hangsúlyozni, a szerkezettervezés nem azon múlik, hogy az embernek milyen ügyes kis rajzolóprogramja van.