Még ehhez a 'haladáskényszerhez' egy szösszenet: Ha valaki nagyon mélyen beleásta magát egy adott műfajba, tudja már, mi a dörgés ott, ismeri a fontos együtteseket, és azok lemezeit, szinte hallgatás nélkül, háttérinformációk alapján tudja hogy mire érdemes odafigyelni, mire nem, mi lesz neki jó, mi nem, akkor érthetőnek találom, hogy keresi az újdonságot (ebbe beleértendő a régi gyártású, még nem hallott is). Ha azonban még több neki a fekete folt, mint a fehér, a műfaj térképe még egy 'ismeretlen kontinens', akkor kicsit érthetetlen számomra, hogy az érdeklődése miért nem inkább a partvonalaiban már felfedezett 'kontinens' belső területeinek bejárására, és miért -az esetleg nem is létező-, új ismeretlen kontinens felfedezésére irányul. Nos?