tegnap esti... igaz nem szép dolog a depimet idehordani.:o)

Fénytelen

sápadt fák fáznak a ködben
s velem a reggeli tükörben
szemem árnyékába fullad
könnytelenségem
amitől féltem
a télben
csillogó nevetés a szélnek
ahogy a hópihébe érnek
mind az álmos ujjak
fehér szikrákat ráznak
s a házak
falaikhoz húzzák léptem
s azt a kaput balra kértem
rejtsen el ha fázom
félúton az álom
kergetett még
nem is volt szép
hát fellöktem a járdán
s ott maradtam árván
egyedül
legbelül
jégvirágok nyílnak
szívem udvarában
s csókok fagynak az ablakon
én itt lakom
hol el nem ér kezed
bolondul megfagyunk,
mikor megkérdezed
tükörből csiszoltak
ezek a hideg szemek?

Budapest, 2oo2. január 14.