TE_O: A kérdésed második felére válaszolandó:
Ez nem igazán volt jellemző az oroszokra. Az sokáig inkább, hogy oda sem tettek, ahova érdemes lett volna... Az 50-es évekig nagyon gyenge tömeggyártott termék volt az orosz órák zöme. Gyengén edzett csapok, rosszul megmunkált csapágyak, túllépett tűrések. Pont, mint az NDK Ruhla órái (csak azok végig ilyenek is maradtak). Hamar tönkre is ment ezen órák zöme (persze akkor is készültek jó orosz órák, de a legtöbb werk nem volt túl nagy szám). De utána nagyon sokat javult a mnőség, és a 60-as évektől kezdve az orosz werkek elérték az olcsó svájciak színvonalát. Omega, Jaeger, vagy pláne Patek persze sohasem lett belőlük. De racionális konstrukciók, ahova, ami kell azt betették, és masszív, strapabíró szerkezetek (nem csoda, a medvével egy értelmi szinten levő szibériai vadászokat is ki kellett bírniuk ;-)) ). És készült jó pár igényes, gondosan tervezett szerkezet is, van például egy Poljot De-Luxe órám. Extralapos, szépen, ízlésesen kivitelezett óra, a korabeli svájciakkal mind a megjelenését, mind a tok minőségét tekintve bátran összehasonlítható, a 20mikronos aranyozás még a tokfüleken sem kopott le az elmúlt 30-35 év alatt. És ketyeg benne egy 23 köves kézifelhúzós szerkezet, aranycsavaros billegővel. Szépen csiszolt, vésett, bronzozott!! csapágylemezek, precíz megmunkálás. Élvezet volt szétszedni, kitakarítani, végül napi 5mp-en belülire be lehetett szabályozni. A korabeli DOXA-k, Cornavinok szerintem gyengébb werkek voltak. Szóval volt és van ott is potenciál, remélem látunk még érdekes dolgokat tőlük!

ORAGYUJTEMENY