Köszönöm az információt a Seiko chronographról te_o és APT. Én nem láttam még ezt a típust sehol. Nem mostani gyártmányról beszéltek nekem, hanem, hogy a fiú apja ilyet hordott. Képeket nem tudtok róla?
APT köszönöm a megtiszteltetést, hogy felajánlottad a tegező viszonyt.
Te_o én is annyis vagyok, mint te én 78 közepéről a menyasszonyom (Mónika) meg az elejéről.
A műhely életképes. Nekem és Móninak is szerszám és gépmániánk van, talán azért van ilyen sok szerszám és műszer. Sajnos azért elég sok gyengeminőségű órát is kell javítani. Rengeteg antik faliórát és néha bútorórát is javítunk. Ha valaki ilyen munkákat akar megkapni, akkor az adott területen, jobbnak, felkészültebbnek, és felszereltebbnek kell lenni másoknál. Mivel egy családban mind a ketten az órajavítás mellett tettük le a voksot így nincs más lehetőség, azt hiszem. 14-éves koromban 25 ezer Forintos értékben vásárolt szerszámkészlettel kezdtem dolgozni a szakoktatómnál. Azóta szinte az összes pénzemet ebbe fektettem. Nálunk csak apám keresett a családbán már 18 éve, de anyámmal mindenbe támogattak és támogatnak, ahogy csak tudnak. Mikor 15 éves voltam saját műhelyt készíttettünk az apámmal a félszuterinos pincében, ahol megteremtettük az órajavításhoz szükséges feltételeket világítástól a bútorokig, a padlóig és amennyire lehetett a pormentességig. Apám csőszerelő kétkezű munkával kereső ember őtőle tanultam, hogy ilyen módon is lehet boldogulni az életben és előbb vagy utóbb keresett lesz az ember. Folyamatosan és szépen fejlődik a vállalkozás, és aki bejött egyszer javítatni abból az esetek többségében visszatérő kuncsaft lett. Hála Istennek nagyon sok munkánk van az utóbbi időben.
Balogh István órás