?szi mese
Beszélgettünk, én meg ?.
Nem sokat kérdezett,
inkább csak hallgatta,
mint buta fejtör?t,
a kétségeimet.

Ujja lustán játszott
lazúlt húrú hangszerén.
Hangja lágyan dobbant,
akár egy földre ejtett,
súlyos agyagedény.

Kínzott a csönd. ?t nem zavarta.
Nem el?ször hallott ilyen mesét.
Dadogva, zavartan adtam el?
rövid kis éltem
még rövidebb történetét.

Féltem t?le. Tudta, hogy rettegek.
Nem élvezte, de semmit sem tett,
hogy feledtesse,
a halálom nem ? osztja rám,
hanem az égiek.

Megkérdeztem, hogy érzi magát,
barátkozni akartam, gondoltam
a Haláltól ezt kevesen kérdik meg.
Kissé meglepetten nézett rám,
majd megvizsgálta a sírhelyemet.

"Köszönöm, jól. És te? Én is.
Majd még sokszor meg kell nézni,
mikor süt oda a nap,
mikor már por s hamu vagy,
sár".