Nem a félelmet elfogadni, hanem azt, amitől félünk. Ugye az nem ugyanaz?... Abszolut ismeret, és abszolut teljesség nem juthat osztályrészül annak, aki nem egy a mindenséggel, az akármivel, a semmivel. A szubjektív természetű tudat, mint amilyen az ember, ezt nem érheti el. Ha eléri, megszűnik valami lenni, vagyis megszűnik létezni.

A teljes elfogadás állapotát viszont elképzelhetőnek tartom. A teljes elfogadás a valamiben való kiteljesedés, tehát ember tud maradni a tudat.

Vagy hagytam valami gondolati kiskaput?