IDOMERO: Hozzátenném hogy számomra máig az órásművészet-történelem egyik legérdekesebb darabja a Harrison No.1. Ebben próbálta ki először a bimetál hőkiegyenlítést, amely Harrison találmánya, de ami engem leginkább lenyűgöz, az az, hogy ez a hajóóra pontosságú szerkezet nagy részben fából készült! Igaz, Harrison egyéb óráiban is előszeretettel használta a fát, ami nem is csoda, hiszen eredetileg ácsmesternek tanult. De én ezért Breguetet nagyobb "tudósnak" tartom, nem csoda, hogy őt a Francia Akadémia is tagjának választotta. Ő igazi tudós alapossággal oldott meg nem egy problémát, először az elméleti oldaláról közelítve azt meg. Harrison igazi "ösztönos zseni" volt, de külön becsülöm benne, hogy nagyon alacsonyról küzdötte fel magát a legelismertebb szakemberek közé, bár ebben nagy szerepe (és Harrisonnak szerencséje) volt annak, hogy maga a "nagy" Graham fogadta be maga mellé segédnek-tanítványnak, felismerve zsenijét. Daliás idők lehettek azok...

PULI BARAT: Ha igaz is, amit mondtak ezen utánzatokról, akkor is érdektelenek. Teljesen mindegy, milyen szerkezet van bennük, nem ez a fontos. Egy Breitling, Fortis esetén az óra árának túlnyomó részét nem a (modifikált) ETA katalósuswerk, hanem épp a nagyon jó minőségű anyagokból pontosan, gondosan megmunkált tok teszi ki. Ha ez nem az igazi, az egész nem ér semmit. Ez olyan, hogy ha egy Mercedesbe Wartburg motort építenek, akkor az egy nagyon gagyi, vinnyogó, pöfékelő, közröhelyt keltő Mercedes lesz, de tulajdonképpen gurul, és "tulajdonképpen" Mercedes. De ha festett farostlemezből csinálom hozzá a kasztnit is - igaz, amíg meg nem kopogtatod, teljesen igazinak néz ki - és a műszerfal is papírmasé, minden utánzat, ráadásul az életben nem járt a Mercedes gyár közelében sem az egész, akkor azt minek nevezzük? A hamisítvány az hamisítvány, ha jó, ha rossz, ráadásul ezek aligha jó hamisítványok, már ami a minőséget illeti.

ORAGYUJTEMENY