Nekem sem a kedvencem a kutyás cd. Valahogy mindig az az érzésem, hogy sose indul be igazán az album + Layne egyszer sem ereszti ki rendesen a hangját, mint korábban (Rain When I Die, ahhh...!!). Tipikus példa a Grind refrénje. Tök húzós verze után teljesen leáll az egész.
Vannak rajta jó számok, Head Creeps, Again, Heaven BY, de ezek hol érnek egy Man In The Boxnak, vagy egy Wouldnak a közelébe? Ráadásul a Heaven tökre beatleses. Igazából mintha csak töltelék számok lennének rajta.

Egyébként ez az összes Seattle-i zenekarra jelemző, hogy a csúcs után elindultak valami olyan irányba, aminek ők se nagyon látták a végét. Pl. Soundgarden utolsó albuma, az valami borzalom, vagy a PJ a Vitalogytól kezdve. Bár azok még hallgathatók, de hol vannak a korábbi lemezekhez képest?