Davisről jut eszembe: a múltkor nézegettem egy (asszem) USA író jazzról szóló könyvét, és ott olyanokat mondanak, hogy a Bitches Brew-t az ortodox (vagy nem is annyira ortodox) jazz közvélemény máig nem fogadta el. Árulásnak tartják azt a lemezt, mivel eltávolodott a tiszta jazztól, és engedményeket tett a rock felé. Talán mondani sem kell, hogy ezen az alapon mit gondolok én az ortodox jazz-hívőkről ;-).

A másik meg a Pastorius... A múltkor egy jazz-zenész (nem emléxem a nevére, de nem noname) azt mondta az interjújában, hogy szinte csodálkozik azon, hogy a Weather Report mennyire nem ismert, és elismert együttes jazz körökben. (gyk. megjegyzem, nekem a WR inkább Shorterről, és Zavinulról szól, de Pastorius ott futott be.)

Végül is nem csodálkozom rajta, hogy az ilyen jazz hívők nem fogadják el nemhogy a jazz rockot, de még a fusiont se. Valóban, szerintem is nagy a különbség a kétféle zene között. Ráadásul (talán) úgy is érezhetik, hogy míg a jazz-rock igazán sokat adott a rocknak (a progresszív rocknak), addig a jazztól csak elvett. Ebben is van valami, csak az a kérdés, hogy egy ilyen műfaj (mint a jazz) megérdemli-e a sajnálatot. Szerintem nem (nagyon) ;-).