Természetes dolog, hogy győzködöm magamat. Ám úgy érzem, hogy a tizenéves Uno-Tipo tapasztalatok túlságosan mélyen ivódtak be a köztudatba. A mai Fiatok nem rohadnak úgy, és nem annyira megbízhatatlanok, mint egy évtizeddel ezelőtt.

Ráadásul a legutolsó „ráncfelvarrás” a Bravakon ’98-ban volt (motorcsere 1.4 8V-ről 1.2 16 V-re, meg némi esztétikai pofozgatás, rengeteg alap-extra, rádiócsere, miegyebek...), így összességében (a motort kivéve) alig idősebb, mint a Thalia „alapja”, a ’99-es Clio.

Végül is szembe kell néznem a tényekkel: túl nagy darab ember vagyok ahhoz képest, hogy mi az anyagi lehetőségem plafonja. Nem tudok megfizetni egy Mégane-t v. ilyeneket.
Most a típusváltás (Brav* –> Stilo) kapóra jött, így közel 600e Ft-ot spórolhattam meg, illetve egyáltalán számításba jöhetett egy eddig elérhetetlen árfekvésben (>3.2 MFt) kapható autó.