A SM zenéje szerintem nem "vad", és nem "nyers". Nem is tudom, ezeket a jelzőket milyen zenék esetében lenne helyes használni. Talán valami őspunknál, vagy hardmetálnál. A SM zenéje az általam ismert univerzum egyik legkifinomultabb zenéje. Olyan apró, szinte elsőre észrevehetetlen kis csodák vannak benne, amik igencsak ritkák, még a progrockban is. Különösen Ratledge, az orgonista a mestere ezeknek. Most nem is az improvizációira gondolok, hanem azokra a megkomponált kis részletekre, töredékekre, szám-befejezésekre, színesítésekre, amelyek a maguk különleges, érdekes, és nagyon szép dallamával önmagukban is emlékezetessé tesznek egy-egy számot. Ezek nem a fő témák szoktak lenni, ellenkezőleg, mintegy megbújnak azok mellett, ha nem figyelsz a zene minden egyes hangjára finomságára, talán észre sem veszed.