Jobbocska,

itt a lényeg. Te nemcsak vakon hiszel, de azt is elhiszed magadról, hogy ami nálad van, az nem hit, hanem egy meggyőződési folyamat eredménye, aminek a kimenetele tulajdonképpen nyitott volt, hiszen juthattál volna akár az ellenkezőjére is, hogy tudniillik mégsem Orbánéknak van mindenben igazuk, dehát úgy alakult, hogy ők voltak számodra a meggyőzőbbek. Most már csak az a dilemma van előtted, hogy a gyakori meggyőződésváltást is csodálod-e bennük, mert akkor a példájukat követve hamarosan más idolokat kell keresned magadnak, vagy pedig hűségesen kitartasz mellettük, amivel markánsan megkülönbözteted magad ájult csodálatod tárgyaitól. Orbán szokott néha dedikálni, amikor kiadják összes műveit, ha előző este lesátorozol, van esélyed egy kézfogásra is. Kezet csókolnod nem kell, azt már nem engedi, ha fotósok is vannak ott.

Mondd, te milyen szinten beszéled az angol nyelvet? Nyilván kiválóan, ha Orbán tudását ilyen meggyőző egyértelműséggel magasztalod ország-világ előtt.

Ifjabb koromban nekem is voltak példaképeim, ők azonban nem politikusok voltak. John Lennon pl, - ha mond ez neked valamit. Politikusokat könnyebb isteníteni, mert sok alkalmat kínálnak rá. Sok szerencsét kívánok neked. Ha győz a bálványod, érezd magad győztesnek újabb négy évig a magunkfajta "mocskolódókkal" (értsd: Orbán-kritizálókkal) szemben. Ha veszít, azért még ne ábrándulj ki belőle, tarts ki meggyőződésed mellett. Annak is lesz előnye, előbb bejutsz hozzá dedikált fényképért.