Igen, volt honnan esned: eddig pont a józanságod imponált. Node egy baki még nem számít!

A Schottky nem tárolja a töltést, csak (feltételezésem szerint) ez sorakoztatja fel a töltéseket a fémezés mentén. Az, hogy ott is maradnak, az a lehütés miatt van, szóval a dielektrikum tárol. Kihült állapotban nincs dióda, mert kis hömérsékleten nem félvezetö a dielektrikum, és nagy hömérsékleten sem tudok meggyözö kísérletet a kimutatásra, mert két schottky van szembe kapcsolva, és szimmetrikusak.
Az aszimmetriát maga a polarizáló fesz. viszi be.

Esetleg ha lemérnéd a kapacitást különbözö feszültségeken, talán látnánk a karakterisztikán egy kis ugrást a nyitófesznél, de ehhez valószínüleg elég pontosan kellene mérni, és közben persze termosztátban kellene lennie a kondinak. Ha akarod, a termosztátot legyártom, de az AC mérésekhez most nincs megfelelö müszerem.

A kV-okról: Polarizációt dipólusok, és ponttöltések is okozhatnak, tehát a kifejezéssel nincs baj. Kis mértékü dipólus-befordulás létrejöhet kisebb feszültségen is, csak az nem adhatna magyarázatot az igen nagy töltésre.

A shottky elméletet az is valószínüsíti, amit Te mértél régebben, hogy 400 mV körüli az üresjárati fesz. Bár nem tudom, hogy mennyi lehet egy alumínium-polietilén (vagy milyen anyagból csinálták a kondit?) dióda nyitófeszültsége, de kb. ebben a nagyságrendben kell lennie (100-200 fok körül).

Egy ötlet: tesztelj ugyanolyan anyagú, de más feszültségü kondikat, a nekik megfelelö max. polarizáló fesszel! Ha a jelenséget homogén hatás okozta, akkor az üresjárati feszültség a polarizáló feszültséggel lesz arányos, viszont ha felületmenti hatás, akkor független lesz töle.

Vagy megpróbálhatnál simán különböző feszültségekkel polarizálni ugyanolyan kondikat!