Az abortusz körüli kérdésekről gondolkodva, olvasva a hozzászólásokat egyre jobban kikristályosodik bennem az alapprobléma. És ez nemcsak az abortuszra vonatkozik.
Amikor szóbahoztam az értékeket, amikor a probléma alapjai felé próbáltam mozdítani a dolgok menetét, nem igazán sikeredett. Az ellenérvek legtöbbje olyan különleges eseteket hoz fel, amelyekből alig-alig akad. /beteg a gyerek, erőszak „következménye” stb/
Nem tudok statisztikát, de úgy tűnik, hozzávetőlegesen jó a tippem, hogy az abortuszok 90%-a nem olyan indokokkal történik, hogy beteg a gyermek, vagy a szülőnek tényleg komoly egészségügyi problémája van.
Szóval az alapprobléma, hogy a mai fiatalok nagy része nem mer elkötelezettséget vállalni.
Alátámasztó adatok: Budapesten az együttélések 30%-ánál még csak polgári kötés sincs. Nem meri felvállalni a partnerét hosszú időre. A gyermek szintén ilyen elkötelezettséget teremt úgy 18-20 évre a szülőnek. Nem mondhatja 2-3 év után, hogy meguntam, csináljon, amit akar. Azért van szükség az abortuszra, mert nemi élet nélkül nem lehet élni – ezt sugallja a TV és sokminden más, ennek pedig minden védekezés ellenére következménye lehet a gyermek, (lsd Dr Spock adatait)ami viszont nem kívánt, mert akkor lekötöm magamat. És mindez úgy, hogy a másik, a partner csak egy eszköz, hogy nekem jó legyen. Kényelemszeretetből nem lehet igazi emberi életet élni. Az abortusz pedig eszköz arra, hogy a kényelemből ki ne kelljen lépnem. Éppen ezért rossz.
Évszázadokon át az Egyháznak nem kellett dörgedelmes pásztorleveleket írnia abortusz ügyben. megvolt a szabály, hogy aki magzatelhajtást végez, az súlyos bűnt követ el, és nem kellett ennél több. Nem pusztán azért, mert nem voltak eszközök, hanem azért is, mert az emberek ajándéknak tartották a gyermeket. Ha újra ajándék lenne a gyermek. Isten ajándéka a házaspárnak, a szülők ajándéka egymásnak – önmagamat ajándékozom a másiknak – akkor eleve csökkenne az abortuszok száma.

Légyszives, gondolkodj el ezeken. A jóért sokszor erőfeszítést kell vállalni.