Tudod gazdi, ide nagyon kevés embert hívnak, ahhoz nagyon nagynak kell(ene)lenni. Annál többen kaparnak, hogy bejöhessenek, hogy nekik is jusson valami abból az elátkozott dollárszagú jólétböl.

Aztán még valami:
Miután az Internet jóvoltból ismét életközelbe kerülhettünk a (ó)hazaiakkal, eltünt az a nagy (ott)hon szeretet. Egyszerre sok lett a láb és izzadtságszag, kutyaszar, szájszag... És való igaz, hogy az az ország nem az amit otthagytunk és ami után sok éven keretül álmodoztunk.
Más.
Nem a mienk.
A tietek.
Ma már nem vagytok olyan fontosak.
Elmúlt?
Elég lett?
Másodszor is?
Nem tudni. De nem is lényeges.
Hogy mennyire vagyunk mi "frusztrált menekültek"? Ma már ez sem érdekes...
Csak nektek.
Viszont ha már irodalmi tudásodat villogtatod, ugyan az az ember (A San Diego-i (CA) Public könyvtárból.)azt is írta, hogy:
"A magyaroknak most az tenné a legjobbat, aki megmondaná nekik, hogy akkorák amekkorák."

Jól vagy?
Hehe...