Nofene! Ide illik.

Mai Népszabadság:
Fault

Orbán Viktor megint adott egy jó nagy taslit a magyar demokráciának, hogy kétség se férhessen hozzá, hol lakik az úristen. Másként aligha lehet minősíteni azt az eleddig elképzelhetetlennek hitt esetet, hogy a kormány hirtelen, mandátumuk lejárta előtt meneszti az Országos Választási Bizottság tagjait, és helyükre az országgyűlési többséggel a jobboldali koalíciónak kedves személyeket szavaztat meg. E puccsszerű lépéssel Orbán egyszerre több dolgot is tudomására kívánt hozni a társadalomnak.

Mindenekelőtt persze azt, hogy miközben arról győzködi az ellenzéket, milyen méltatlan lenne a csúf választási kampány témájává tenni például az EU-csatlakozást, ő maga valójában egyetlen pillanatig sem gondol az egész pályás letámadás szüneteltetésére. Ellenkezőleg, az OVB lenyúlásával ez majd most kulminál. Ennél az erőfitogtatásnál is baljósabb azonban az orbáni üzenet másik fele. Vagyis a kormányfőnek az a látható igyekezete, hogy újjáválasztása érdekében semmit se bízzon a véletlenre. Mással aligha magyarázható az a laza nemtörődömség, amit a választások tisztaságán őrködő OVB zsebretétele kapcsán tanúsítanak a koalíciós pártok. Mintha bizony ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Pedig ugye kétség sem férhet hozzá, hogy a választási bizottság feltöltése kormány közeli emberekkel: antidemokratikus eljárás. Hiszen az OVB nem játékszere senkinek, még Orbánnak sem – e testület demokratikus alapintézmény. Mint ilyen: érinthetetlen. Igaz, normális időkben az OVB-re alig irányul közfigyelem, de úgy néz ki, hogy a mostani kampány során a nüanszok is számítani fognak. Márpedig a szavazás tisztaságának egyik alapfeltétele az OVB hitelességének általános elismerése. E testület állapítja meg ugyanis, hogy az adott pártok kampányakciói összhangban állnak-e az érvényes jogszabályokkal. Így azt is, hogy a Fidesz–MDF közös lista megfelel-e a választási törvénynek.

De elhihető-e egy olyan bíróról a pártatlanság, amely mandátumát kizárólag az egyik féltől szerezte? Esetleg. Nem zárható ki teljesen. Egy konszenzusos testület persze más volna. Ott ezek a kétkedő kérdések fel sem vetődnének. Ezért aztán senki sem csodálkozhat majd, ha az ellenérdekelt oldal – nem beszélve a közönségről – legalább márciusig (amikor majd az ellenzéki pártok küldöttei is csatlakozhatnak az OVB-hez) gyakran fog szemüveget kívánni a bírónak. Amiből nyilván számos bonyodalom származhat a választási hadjárat kényesebb pillanataiban.

Orbán alighanem roppant hazafiatlan tettnek próbálná beállítani, ha az ellenzéki pártok a mostani OVB-puccs nyomán netán nemzetközi ellenőrzést kérnének, ahogy ez demokratikus deficittel küszködő rezsimek esetében szokásos. Pedig ez nem egyszerűen önvédelmi reakció lenne részükről, hanem sokan valószínűleg a demokratikus értékek védelmét látnák e lépésben. Minthogy azonban a kormányfőnek meg sem fordul a fejében egy ilyen eshetőség, ezért nem is érdekli az OVB lenyúlása miatti ellenzéki kapálódzás. Vajon miért? Költői kérdésnek tetszik ez annak a tájképnek a láttán, amit kampánykezdetre a Fidesz teremtett a csatatéren az MSZP-s és a kisgazda politikusok ellen szervezett könyörtelen falkavadászatokkal, a közmédia vaskézbe szorításával, a parlament tekintélyének agyagba döngölésével és a kormányzati gyűlöletbeszéd banalizálásával. Az elvaduló fideszes vircsaft fölött pedig rózsaszín bárányfelhőkön ott trónol maga Orbán Viktor, aki bármelyik neki tetsző pillanatban simán mikrofonállványnak használhatja szinte bármelyik közszolgálati alkalmazottat. És futószalagon tálalt médiaszereplései közepette úgy tehet, mintha nem venné észre, hogy a kampány már teljes gőzzel beindult – ő pedig nem egy éteri magasságokban lebegő orákulum, hanem egy választásért pedálozó pártpolitikus. Minden egyes gesztusán átsüt: ezzel a helyzettel valójában nagyon is tisztában van. S igazi profihoz illően azzal is, hogy az ellenfél lefaultolásához a lehető legártatlanabb arcot kell vágni.

A bírók éppen azért kellenének, hogy az ilyesmit idejében szankcionálni lehessen. Az egyik bírónak most verik ki a sípot a szájából.

Kis Tibor