GLASHUETTE: Van igazságod. Az "órásművészet" a kompikációk közé sorolja az extralapos szerkezetet is, és az efféle konstrukciók bizony felvetnek problémákat. Igazi extralapos szerkezetnek általában a 2mm-nél laposabb werkeket tartják, és itt probléma akadhat bőven. Az első gondot a nagyon vékony csapágylemezek, hidak jelentik, amelyek így könnyebben torzulhatnak, meghajolhatnak. Nagyon rövidek a tengelyek, és a csapágyak csapjai is. Belátható, hogy legalább két fogaskeréknek el kell férnie a hidak között ( a hajtó és a meghajtott), ez nagyon vékony lemezből készített fogaskerekeket jelent, és nagyon alacsonyak a meghajtott magkerekek is. A kerék legkisebb egyenetlenségétől (lapütés) összeérhetnek a fogaskerekek, ilyenkor az óra adott pozíciókban mindig megáll. Lapos a rugóház is, vékony a rugó szalagja, nagyobb a szakadás, rugótörés veszélye is. Egyszóval ilyen órát nehezebb ugyanolyan megbízhatóra elkészíteni, mint egy normál magasságú werket. Persze a feladat nem megoldhatatlan, nagyon gondos megmunkálással kiváló szerkezetek készültek és készülnek, kondoljunk csak a Piaget 1.4mm, vagy a Jaeger 1.8mm magas szerkezetére! Ezekbe ugyanakkor extra komplikációk nemigen férnek bele, még a naptár is ritkaság, sokszor kismásodperces kivitelűek. A kronók és más komplikációk beépítésénél azonban nem szoktak ilyesmivel sportolni. Ezen az órák általában amúgy is robusztusabb tokba kerülnek, másrészt egy normális kronó külön hídon dolgozik a szerkezet felett, és ha itt még kalimpál egy automata rotor is, akkor már elég reménytelen extralapos szerkezetet varázsolni ebből. Amúgy a valóban lapos automaták planétarotorosak (mint a L.U.C. 1.96), ez a konstrukció kifejezetten erre lett kitalálva. De végeredményben igazad van abban, hogy ha egy hétköznapi, nem kiemelkedő szerkezetet nézünk, akkor az inkább ne akarjon 1.5mm vastag lenni, mert ennek valószínűleg nem hosszú életű, és minden kis ütésre-piszokra nagyon érzékeny óra lesz a vége. De egy csúcskategóriás órát így is jól meg tudnak csinálni, és épp a lapossága benne a pláne!

Más: A ródium nem igazán alkalmas ötvösmunkára. Kifejezetten bevonóanyagként alkalmazzák, például kiváló tükrök készülnek ródiumréteggel, de kemény, fényes rétegként a werkek felületvédelmére is alkalmazzák. Az ékszeriparban is inkább bevonóanyag, pl.: olcsó réz fülbevalókat ródiumozzák, és így nem irritálják a delikvens fülét. Tokanyagnak nagyon kemény és rideg, törékeny lenne. A jó öreg aranyat senki nem tudja überelni, szerintem még a platina sem, nekem például jobban tetszik a platinánál a fehérarany, de hát ez már tényleg csak ízlés (no meg persze mindenekelőtt pénztárca) dolga.

ORAGYUJTEMENY