Kedves Zoli Bacsi!

> Nyelvészprofesszorok is válaszolhat(ná)nak. Van errefele belőlük? (Te [Kis Ádám ] mondjuk, lehet, hogy az vagy.)
Vegyünk egy entomológust (rovartanászt): neki a csótány és a katicabogár közti különbségeket objektívan kell leírnia; pl. hogy a csótány mint igen kevéssé specializált faj, evolúciósan előbbremutató, mint a katica. Csak amikor hazamegy a házi tűzhelyhez, mint magánember csaphatja agyon az eléje kerülő undorító svábbogarakat...
Egy nyelvész ugyanígy áll a diszciplinájához: ha azt tapasztalja, hogy terjed a suksükölés, megállapítja, hogy az analógiás folyamatok eredményeként tovább közeledik egymáshoz a kijelentő módú határozott ill. felszólító módú ragozás. Itt a fórumon, persze már szidhatná a jelenséget, de ezt nem mint nyelvészprofesszor tenné, hanem mint nyelvművelő--társadalmi munkás. De ezt a kettősséget nehéz hosszú távon fenntartani: így előbb-utóbb mindkét megnyilatkozási forma közeledni fog egymáshoz.

> Nem vizsgálhatnánk meg ezt az egész jelenséget a "korlátozott kód" címszó alatt?
Úgy vélem, ezzel nem jutottunk előre: minden nyelvi alkalmazásról, így az irodalmi nyelvről is elmondható, hogy "korlátozott kód". Korlátozott önmagában is (hiszen a megcsillagozott szavak a nyelvi stílus által korlátozva vannak "Tisztelt hölgyeim, uraim, *figyusszanak ide", ill. "Kopasz disznók, *megtisztelnétek a figyelmetekkel?" ), valamint a vitaindító éppen olyan jelenségről szólt, amit korlátozni kellene...

> A "sacc per kábé" szerű torzszüleményekre szerinted passzol a Lyly-vel kapcsolatos utalás?
Lehet, hogy most minden illúziót el fogok oszlatni magamról, de anno hallgatóként fizikai kémiai gyakorlaton, gyakran mértünk ex has, saciometriás metodikával; lévén a rendes módszerekkel nem sikerült értékelhető eredményre jutnunk. Ebben a közegben a vulgarizmusok tudományos köntösbe bújtatva csiklandozták infantilis egyemista humorérzékünket. A sacc per kábé eredete ugyanide nyúlhat vissza, egy argó része volt: nem nevezhető torzsszüleménynek, mivel ott jól meghatározott és szervült képződmény. Ahogy azonban az értelmiség az osztályhatalom felé tört, ez a kifejezés is kiszabadult eredeti környezetéből: itt már valóban rosszul néz ki. De szerintem ez mégsem nyelvi helytelenség, hanem egyszerűen giccs; mint az a majolika lúd, amely egy falusi vitrinben visszatetszést kelt, de előzményét ma is megcsodálhatjuk pl. a Burgban...