Sziromharamiák

Ma levetkőznek a sziromharamiák,
megfeszíted bájitalom méregtestű kortyát,
kobomló máglyák leple alatt
ajándékba kapod a mámort és a zsoltárt.

Amíg én szilánkokba szűröm a halhatatlanságot
a Sátán egy hárfán tangót játszik neked,
a maradék Világvégére várva
idegen szemhéj alá csukódnak a terek.

---

Kényszer

Megtörténtél velem,
félreértem a szellemeket,
kómabúrám gyönyörében
berendeztem a kényszeremet.

Gyűrött sugarak lüktetnek körül,
fegyvert fogok a romlott kenyérre,
felvidít, hogy te nem érzel semmit,
így mosol minden nap szentfehérre.

Csapkodok a szárnyaimmal,
akarok repülni, tényleg,
de csak létrám legfelső fokáról
integetek az égnek.

---

Tükörkép

Nem is vetted soha észre,
hogy rég vége a világnak,
ismeretlen mámorba bújva
felemésztett az imádat.

Verseket írsz, áldott hittel,
nem kérdeznek, s válaszolsz,
könnyű szívvel, tudatlanul
minden kincset sárba szórsz.

Pára-csöndes, békeharcos
lelencgyermek arcodon
duhaj-piros sorspecséttel
sebet ejt a fájdalom.

Ellopták a visszhangodat,
becsületed nincsen már,
kinevet a tükörképed,
hátat fordít, elsétál.