Kedves Zoli Bacsi!
Ne haragudj, de a nyelvi szemét a Te fixa ideád, így neked kellene történeti példákat hozni. Többen a szinkróniában sem tudjuk ezt értelmezni, nemhogy a történelemben. Ugyanakkor klasszikus költőinknek vannak ilyen jellegű megnyilvánulásai, pl. Petőfi sorai.

Diligenter frekventáltam iskoláim egykoron /Secundába ponált mágis sok szamár professzorom,

vagy, ha nem csal azemlékezetem, Garay Pölöskei nótáriusában is találunk ilyen utalásokat. Shakespeare kortársa, John Lyly írt egy Euphues c. művet, melynek nyomán valóságos nyelvi divat alakult ki, szóvirágos, akadékoskodó, elegáns, pedáns beszéd, melyet Shankespeare előszeretettel karikírozott. Ezt euphuismusnak nevezik.

E stílusban mondva, könyörgök édes Úr, méltóztassák kegyesen észbe venni, hogy ez nem a nyelv dolga, hanem a nyelvhasználaté. A marha, mint állatfaj, nem lesz attól rosszabb, hogy elsózzák a gulyást.

Kis Ádám