A csángókról igazán gyüjthetnétek valamit!
Minden talált ujságcikket felrakok ide a linkel együtt...
http://www.hhrf.org/hargitanepe/
Tartsátok szem előtt hogy a linkek hamar elavulnak, a cikket nem fogjátok ott megtalálni.

Csángó dilemmák

Két újságkivágást küldött szerkesztőségünkbe egyik székelykeresztúri olvasónk, rövidke megjegyzést fűzve hozzájuk. Egyikben
az Európa Tanács kedvező véleményezése olvasható a csángómagyar nyelvről, a csángó hagyományok ápolásának
létjogosultságáról, a másikban Karl Josef Rauber pápai nuncius szabadkozása, miszerint Moldvában nincs igény a magyar
nyelvű misézésre. Hogy is van ez? ? kérdi olvasónk, a két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó álláspontokat látva.
Csakugyan, hogy is van ez?

Az, hogy a mindenkori román hatalom ádáz harcot folytat a moldvai csángók magyarságtudatának kiöléséért, közismert tény.
Sokatmondó bizonyítéka ennek, hogy a múlt napokban az egészségügyi jóváhagyás hiányára hivatkozva tiltották be Klézsén a
magánházaknál tartott magyarórákat, miközben a Bákó megyei iskolák felének nincs hasonló engedélye. Ürügy mindig kerül, ha
történetesen volna egészségügyi engedély (miért és mióta van szüksége erre a magánháznál tartott gyülekezetnek?), biztosan
más indokkal hozakodnának elő.

Ismert az egyház csángók iránti viszonyulása is, fő, hogy katolikusok legyenek, nemzetiségi hovatartozásuk kérdése
másodlagos. Így volt ez évszázadokon át egészen a közelmúltig, amikor a Szentszék mérlegelni kezdte a magyar nyelvű
misézés lehetőségének bevezetését a moldvai csángók körében.

A szándék megvalósulása feloldaná az olvasó által is megfogalmazott dilemmát, első, de nagyon fontos lépés lenne a
csángómagyarok identitástudatának megőrzésében. Maradna, hogy világi, politikai eszközökkel karoljuk fel a törekvést. Sok
ilyen ígéretes próbálkozásról hallani mostanában. Klézsén betiltották a magyarórákat, de azt nem tudják megakadályozni, hogy
esténként valamelyik házban összegyűljenek a szülők és gyermekek egy kis beszélgetésre. Meg aztán a többi faluban továbbra
is tartják a magyarórákat ? tizenkét fiatal tanár vállalkozott erre a missziós munkára. A csángók anyanyelvű oktatásáért
interpelláltak mind a román, mind a magyar parlamentben. A román oktatási miniszter helyszíni kivizsgálást ígért (hányadszor?),
Németh Zsolt magyar politikai államtitkár pedig hétvégi bukaresti látogatása során kér és vár választ a klézsei túlkapásokról a
román féltől.

A múlt hét végén Erdély több városában, köztük Csíkszeredában megtartott csángó-napi rendezvények ugyancsak
reménykeltők. Mindent összevetve, bízhatunk abban ? hadd idézzem az egyik szervezővel együtt Domokos Pál Péter szavait ?,
hogy a sok apróság összeáll.

Persze a dilemma feloldása nem egyszerű, csángó-ügyben továbbra is két ellentétes szándék áll egymással szemben, egyik a
beolvadást, másik a megmaradást, a magyar identitástudat megőrzését (esetenként újraélesztését) szorgalmazza. Utóbbira
csak közös felelősségvállalás esetén lehet esély. A szentszéki ajánlás érvényesítése mellett következetes politikai csatározásra
van szükség érdekvédelmi szövetségünk, parlamenti képviseletünk részéről.

Mintegy következtetésképp, megint a Csángó-nap szervezőjét idézem: nem elég csak beszélni a csángók megmentéséről, tenni
is kell érte. Méghozzá közösen.

BORBÉLY LÁSZLÓ