Üzlet az egész, ez, ugyebár spanyolviasz. Mindennek ott van a gyökere, hogy a többség a tingli-tanglit szereti, igazából nem is tud zenét hallgatni, csak zörögjön ott valami. Azon kívül csupa pótcselekvés, amit csinálnak, igazi emberi kapcsolatok, példaképek helyett a popkorn címlapját smacizzák a kiscsajok (komolyan, láttam ilyet!), a skacok olyanok szeretnének lenni. Önmagában ez sem új dolog, csakhogy már semmi érték nincs mögötte, csupán az, hogy a pacák/csaj mennyi lóvét hoz össze, milyen luxusvillát vesz, stb. Más nem lehet, mert hangjuk nincs, zenélni nem tudnak, még csak a kitártásuka sem lehet ecsetelni, mert nulla melóval jutotak el oda, ahol vannak. És ezeket az információkat nagyon pontosan adagolják. Hiába, nagyon értenek az etetéshez, azok akik csinálják. Azok nagy tehetségek, csak hát rosszra fordítják azt.
Sajnos, semmi ok az optimizmusra, mert bár nyálbandák jönnek-mennek, stílusok fel- és letűnnek, a tömeg igénytelensége megmarad, sőt tovább nő, merthogy egyre kevesebb az esélye annak, hogy esetleg véletlenül valami értékesre bukkan, rácsodálkozik és megszereti azt az egységsugarú állampolgár.