Normál, önkormányzati suli. Egyéb „meglepetés” nem lesz, abban biztos vagyok. Magam is ott tanítottam korábban, sok mai pedagógus a kollégám volt, ilyen értelemben kívül-belül ismerem a sulit. Azért is ebbe az osztályba kértük a pulyát – ez az egyetlen osztály, ahol szorobánnal tanulják a számtant –, mert tanítónénivel valamikor együtt tanítottunk, ismerem, a habitusa, tempója tökéletesen megfelel az én lányom fínom női lelkének (mert az van neki). Ezzel nincs is baj, a gyerek szereti, isibe járni is szeret, sikerélményei vannak meg minden, egyedül az én lelkemben ütötte föl fejét a kétely, amikor elkezdtem jobban odafigyelni a szorobánra. Félelmeim konkrétan:

1. Aggódom, hogy ezzel a módszerrel csak eszközhasználatot tanulnak meg, a matematikai lényeget, a gondolkodásmódot nem. Mintha pl. megtanulnám a kalkulátorba beütni a számokat, aztán leolvasni az eredményt, de attól még nem fogom tudni, hogy miért és mitől is annyi az annyi, amennyi.

2. Több szülő panaszkodott, hogy amikor a szorobánnal számolni tanult gyerekük fölkerült fölső tagozatba, komoly nehézségekkel küzdött matematikából.

3. Az az érzésem, hogy csak fölöslegesen megkavarja a gyereket az 5-ös átváltás. (Aki ismeri a szorobánt, az tudja, miről beszélek, aki meg nem, annak hosszú lenne itt és most kifejteni.)

TH