Nekem is kapásból a 22-es csapdája jutott az eszembe, nyilván nem véletlenül.
Ahhoz, hogy értsd a tanultság értékét, bizonyos mértéku tanultság szükséges. Aki viszont ezzel nem rendelkezik, mint a cigányság domináns része, az egyszeruen nem képes megérteni, hogy tanulnia kell. Nincsenek elottük életminták, mert ok is ugyanúgy megkülönböztetik magukat a nemcigányoktól, mint ahogy azok megkülönböztetik oket.
Ha pedig nincsenek olyan felemelkedési-túlélési minták, amelyek a tanulást és a munkát tekintik alapfeltételnek, találnak maguknak más túlélési mintákat. Nekik ezek túlélést jelentenek, az eltéro értékrendu többség számára pedig élosködést.
És itt van a gyulölködés forrása, az ördögi kör, amit valamilyen módon meg kell szakítani.
A magam részérol nem értem, hogy lehet az, hogy a társadalom tudatáig nem jut el, mekkora problémáról van szó.
Az amit eddig láttunk a köztudatot mintázni hivatott médiában, az egyszeruen röhej. A magyar közélet jelen pillanatig is teljes mértékekben pártpolitikai érdekeknek rendeli alá a kérdést. Az utóbbi néhány évben arról szólt a dolog, hogyan lehet a kérdésre majdnem teljesen süket baloldal épolitikai érdekeit szolgálva a kormány nyakába varrni, hogy elnyomja a cigányokat.
Ahelyett, hogy a probléma valós okait, a megoldás módjait és az eddig történt erofeszítéseket értékeltük volna. Nem a cigányok süketek a problémákra, hanem mi magunk, akiknek hosszú ido alatt kiépült, és kielégítoen finanszírozott anyanyelvu intézményrendszer áll a rendelkezésére arra, hogy kitisztítsa az agyát.

A dolog lényegi részérol egyelore csak annyit. mert már kezdek hosszadalmas lenni, hogy a cigány munkavállalókkal szemben diszkrimináció tény, és - nagyon kegyetlenül fog hangzani - jelentos mértékben jogos is. Ahogy a cigányság jelen pillanatban életkörülményekben, hagyományokban, társadalmi habitusban áll, jogos bármelyik munkaadó félelme, hogy egy cigány munkavállaló nem fogja ugyanazt nyújtani, mint egy nem cigány.
Amíg az országnak vannak olyan régiói, ahol a nem cigányok közt is magas a munkanélküliség, és alacsony a kereset, addig a romáknak alacsonyabb marad az esélyük a munkavállalásra. Magyarul csak akkor mehet jól nekik, ha mindenkinek jól megy, mert a jelen helyzetben - ok az utolsók.
Ami nem azt jelenti, hogy ezt a helyzetet fátumnak kellene tekinteni. Az államnak meg kell találnia a módját, hogy a pozitív diszkrimináció útján jelentos eroforrásokat fordítson a romák oktatására, és pozitív életminták megteremtésére a cigányságon belül.
Ugyanakkor, lehet, hogy ez is nagyon keményen fog hangzani, de a pozitív diszkriminációnak sok területen kemény korlátokat kell állítani. Például nem lehetséges az, hogy valaki roma származása miatt könnyebben jusson lakáshoz, vagy ellenszolgáltatés nélküli állami pénzhez, mint akárki más.