Minden a véletlenek műve lenne? - gondolta a pszichiater, miközben porolgatta a ruháját. Miért pont erre kellett, hogy vigyen a lábam? - csóválta a fejét - Szégyen, ide, szégyen oda, inkább gyorsan továbbmegyek, ahelyett, hogy telefonálnék a mentőkért. Pedig lehet, hogy még él a romok alatt valaki.
Ekkor halk nyöszörgést hallott: Pacaaalkám...
Ekkor a pszichiater sutba dobta méla melankóliáját, s Pacalnét kirángatta a romok alól. Megmentőm! - ugrott a nyakába Pacalné. Pszichiaterünk hiába is próbált volna ellenállni. Érezte, élete fontos fordulópontján áll. Azonban ekkor érkezett meg Pacal úr a kocsmából. A hitves zavarában leugrott a pszichiater nyakából, át hites ura nyakába. Pszichiaterünk gyorsan eliszkolt. Tévedni lehet, csak ne lássa meg senki - gondolta, és mobiltelefonján hívott egy taxit, mely meglepő gyorsasággal a helyszínre ért, és a zaklatott pszichiatert hazaszállította.