A világban-való lét alapvetőségébe vetett hit szemtelenül tömör kritikája, és egy ésszerű alternatíva vázlata
(Siphersh átmegy kijelentő módba)

Azt mondom: "Én létezem". De ezzel nem állítok semmit, csak nevet adok pillanatnyi benyomásaim összességének. Ahhoz, hogy állítás legyen, előbb jelentést kell adni a "létezik" szónak. Ennek a szónak pedig csak egy "valóságon" belüli értelmet adhatunk. Benne vagyok a világban. Rendben. De a kérdés az, hogy milyen értelemben "tudom", hogy benne vagyok a világban. Kikövetkeztetem a benyomásaimból? Nyilvánvalóan nem, hiszen az, hogy következtethetek a benyomásaimból, az annak a következménye, hogy benne vagyok egy olyan világban, amiben van okozatiság. Nem következtethetek valamire önmagából. Talán abból következtetek arra, hogy a benyomásaimnak van valami tőlem független létező oka, hogy "nyilván" minden benyomásnak van valami annak megélőjétől független létező oka? Tehát előfeltételezem a következtetést, és abból következtetek magára az előfeltevésre? Ez nem következtetés, hanem önigazolás.

Azt kérdezem: mi az, ami legalapvetőbben jelen van a létélményemben. Nyilvánvaló: a benyomásaim. Mit élek meg valóságnak? Azt a rendszert, amivel a benyomásaimat magyarázom. Úgy tekintem hát, hogy a valóság nem más, mint a benyomásaim mögé képzelt értelmező magyarázat, melyet én ruházok fel önálló léttel. Tehát önálló létező, de nem akármilyen értelemben; nem elsősorban. Ez nem csak hogy nem önigazoló, de az én szememben kifejezetten kézenfekvő. Az alatt, hogy "létezik", és az alatt, hogy "tudom" azt értem, hogy elképzelem, és erre az elképzelésre többé-kevésbé támaszkodom akaratom irányának meghatározása során, mert ebben az elképzelésben többé-kevésbé megbízom, és így most akkor érzem jól magam, ha támaszkodom rá. Elképzelek egy világot, és ezen elképzelésem részeként vagyok benne ebben az általam tőlem függetlennek elképzelt világban, melyben így nem objektív létezők, objektív tények, tapasztalás, tévedés és igazság van, hanem a benyomások tetszés szerinti értelmezése, és ezen értelmezések konszenzus jellegű egyeztetésén alapuló kommunikáció és együttlét az emberek között.

Tessék belémkötni!